A botnak, bunkónak vagy egyéb ütőszerszámnak, az ütésre alakalmasabb vége a boldogabb vége. De Kisfaludy a puskára használja a Tollagiban: "Megfordítom a puskámat, a boldog végével egyenest a nevetőkre rohanok. Kifejezték vele a jómódúságot is. pl Heltai Gáspár: "Mind a szegéneknek, mind a boldogoknak törvényt tészen vala" . Ez a 'gazdag' jelentése a boldognak sok vidéken ma is megmaradt.
Vörösmarty pedig így írt egyik versében:
"Tele kamra, tele pince
Mindig kézben a kilincse.
És szegénynek és boldognak
Udvar és ház nyitva voltak."
A boldoghoz a gazdag mellett a bőséges, sűrű és vastag jelentés is társult: "boldog nagy hajfonata majd a földig ért." - írja Mikszáth és "boldog lombú nagy vadgesztenyefák vetettek árnyékot."- írja Tolnai Lajos.
A "boldog vége" a botnak minden bizonnyal az erősebb, tartósabb, hasznosabb vége. A palócok a mestergerendát tartó faoszlopot "boldoganyának" hívják, ami talán a gyermekét hordozó Boldogasszonyra utal, és egyben kifejezi a tartóoszlop teherbírását is.
MEGOSZTOM:
