13608
Dosztojevszkij hitte, hogy a földi boldogságot szenvedéssel lehet kiérdemelni, könyve ebben a szellemiségben született.
A fiatal Raszkolnyikov nincstelen kicsapott diákként tengeti életét, és világ elleni haragjában egy uzsorásasszonyt választ bosszúja tárgyának. Elvei szerint az öregasszony egy parazita, aki az őhozzá hasonlókon nyerészkedik, megölése és kirablása tehát jó cselekedet, amit gondosan meg is tervez. Azonban hiba csúszik a számításba, mert az öregasszony húga váratlanul hazatér, ezért őt is meg kell ölni, hogy a lebukást elkerülje. Maréknyi zsákmánnyal menekül el, amit elrejt és nem is mer felhasználni.Kezdetét veszi a bűnhődés, a harc a lelkiismerettel, eluralkodik a bűntudat kínja. Raszkolnyikov azon őrlődik, hogy tagadja-e bűnét önmaga előtt vagy felvállalva a világ előtt is megtisztuljon. A kín terei kocsmák, mocskos és sötét helyek, közben Raszkolnyikov sodródik az őrület felé.
Megismerkedik az ártatlan lekű Szonyával, akibe beleszeret és aki vallásos gondolkodásától vezérelve arra biztatja Raszkolnyikovot, hogy adja fel magát a rendőrségen.
Raszkolnyikovot munkatáborba száműzik, ahová Szonya is követi.
A regény tehát a majdani szabad, megbocsátott élet ígéretével zárul, azzal, hogy Raszkolnyikov és Szonya majd boldog lesz.
