1842
Jelentése:
- senkitől se búcsúzva megy el
- hűtlenül elhagy
A fakép kifejezést használták előbb bármilyen faszoborra vagy fabálványra, később egyre inkább a kapubálványt, a faragott kapufélfát hívták így. Néprajzkutatók szerint ezek a bálványszerű szentképek vagy faragások a bejáratnál voltak, hogy a házat lakóit őrizzék, megvédjék.
"Ne marasszuk, elmehet,
Amint tetszik, úgy vehet
a faképtől végbúcsút.
Előtte az országút. "
A házból kijövet, főleg hosszú vagy nehéz útra menet a kapufélfától is búcsút vettek, megsimogatták, az öregek meg is csókolták. Sok helyütt a koporsóban kivitt halottról is leemelték a fedelet a kapufélfánál, hogy végső búcsút vehessen tőle.
A leány is a kapuban várta a vőlegényét, mert a szülőktől távol nem találkozhattak, csak a lányos szülői ház kapujában. Így amikor a fiú hűtlenül nem ment már el a találkozóra, akkor a kapuban, a faképnél hagyta a lányt, aki ott várta és várta és várta és várta.
