A Grimm-fivérek nagyon szerették a meséket, de nem bíbelődtek mesék kitalálásával, sőt gyűjtésével sem, egyszerűen csak szétküldték mesekérő leveleiket és a válaszként kapott sokszáz mese közül válogattak. Természetesen nem a parasztságtól érkeztek válaszul a népmesék, hanem az unatkozó jómódúaktól. Ezen felül a fivérek imitt-amott csiszolgattak a meséken, hogy az vonzóbb legyen az előkelőbbek számára, így kaptak helyet a hercegek és királylányok. De sok szexuális utalást cseréltek vallási elemekre és saját életükből merítve, igen sok mesébe hoztak be gonosz mostohát vagy más bosszúálló női rosszakarót; apjuk korai halála után egy rosszakaratú nagynénihez kerültek.
A sok-sok átirat és szűkítés után, a végleges mesegyűjtemény-változat 1857-re készült el, magyar fordítása 1987-ben jelent meg (erős idegzetűeknek!).