4460
A kékszakállú herceg vára az 1900-as évek elejének világfájdalmát és elmagányosodását fejezi ki.
A nő és a férfi képtelen párkapcsolatának lélektani útja, szenvedésének bemutatása, valójában a gyerekkora óta melankolikus és depressziós Bartók vezérkínjának tükre. Bartók élete első felében maga is úgy hitte, hogy Kékszakállhoz hasonlóan magányra ítélt ember, aki nem tud párkapcsolatban létezni, társtalan céltalan bolyongásként jellemezte életét.
S bár az opera már házasságának idején született, Bartók könnyedén lépett vissza a jól ismert érzésvilágba.
Kékszakáll létező személy, egy francia marsall volt. Az opera bemutatása hét évet váratott magára, mert előadhatatlannak vélték. Bartók egyetlen operája, balladai alapokra írt, népi motívumokkal is dolgozó misztériumjáték.
Cselekmény:
A férfilélek zárt világában járunk. Ide hozza Kékszakállú új szerelmét, Juditot. A szerelmes nő egy hideg sötét csarnokban találja magát. Hét zárt ajtót lát – igyekezne mihamarabb megismerni a férfilélek titkait. Judit követeli a kulcsokat, hogy az ajtókat feltárhassa és "szél bejárjon, Nap besüssön." Kékszakáll enged neki, és Judit sorra nyitja az ajtókat, amelyek fénysugarat bocsátanak a sötét csarnokba. Feltárul a véres és ijesztő kínzókamra, a véres szerszámokkal teli fegyveresház, a kincstár is tele véres ékszerekkel, a virágoskert Juditnak bókoló rózsái is véresek. Az ötödik ajtó mögött Kékszakállú egész birodalmát megláthatjuk, és Kékszakáll kérleli Juditot, hogy már eleget tud, legyen elég, de hátra van még két ajtó. A hatodik sóhajtva nyílik, a könnyek tavát rejti. Judit engedetlensége miatt baljós árnyak suhannak át a csarnokon. Immár e hetedik ajtó feltárása következik, Judit már tudja, hogy mit talál mögötte. Kékszakáll előző feleségeit – díszesen, szépen sorban jönnek elő... "szépek, szépek, százszor szépek"... "Te voltál a legszebb asszony" – mondja Kékszakáll, miközben Judit elindul a többi asszony után és becsukódik mögötte a hetedik ajtó. Kékszakállra boldogság helyett az örök egyedüllét vár, "és mindig is éjjel lesz már".
