1146
A keresztelő a keresztény egyházba fogadás szertartása.
Korábban a keresztelés már a születés másnapján vagy 1-2 napon belül megtörtént, nehogy kereszteletlenül haljon meg a gyerek.
Ilyenkor volt szokás tehát a keresztnév adás, jellemzően apáról fiúra, anyáról lányra szállt, későbbi gyereknél pedig a család felmenői közül örököltek nevet a gyerekek.
A szülők keresztszülőt választanak a gyereknek, aki a keresztvíz alá tartja a gyereket, (általában a keresztelés költségeit megtéríti), és legfontosabb feladataként a szülők halála esetén kötelességének tekinti a gyerek felnevelését. A keresztszülő követi a gyerek fejlődését, rendszeresen megajándékozza. Egyes vidékeken egy gyereknek 20-30 keresztszülője is lehet, akit a gyerek mind keresztszülőnek szólít, de valódinak csak azt tekintik, aki keresztvíz alá tartotta.
A keresztelőre általában a keresztanya öltözteti a gyereket cifra ruhába vagy díszes pólyába. Az öltözéket mágikus tárgyakkal is kiegészítették, rontás távoltartása céljából. A kislányra sok helyütt több kendőt is adtak, hogy sok kérője legyen, a fiúra csak egyet, hogy az első leány hozzámenjen.
A keresztelő idejére az anya a házban maradt, és általában meszelnie kellett, hogy tiszta házba várja a keresztény gyermeket. " - Mit vittetek? - Pogánykát. -Mit hoztatok? - Báránykát."
Néhány a mai szemmel igencsak furcsának tűnő szokások közül: a visszahozott újszülöttet nem az anyja karjába adták, hanem a földre tették, "hogy ne legyen belőle rossz lány vagy rest legény", és aki felvette a földről, kívánt rá valamit: jó gazdasszony legyél! doktor legyél! stb... A bölcsőbe a leánygyermek párnájába tűt tettek, hogy jól tudjon majd varrni, pénzt raktak a kezébe, hogy ne legyen fösvény, stb
A keresztelő után nagy lakomát csaptak, lehetőleg disznóvágásra időzítve.
