A nárcisztikus szülőnek semmi nem elég jó. Vele szemben sem támasztottak reális elvárásokat, ezért ő sem fejezi ki érthetően, hogy mit akar. Sokszor jellemző a nárcisztikusra, hogy úgy provokálja (szivatja) az áldozatait, mint ahogy őt is provokálták. Bosszút áll. Anyu mellett (vagy más nevelő mellett) neki is felnőttnek, lelki társnak kellett lenni gyerekkorában, ezért most ő is ezt várja el a gyerekétől (több gyerek esetén az általa kiemelten kezelt arany gyermektől).
Gyerekként azért kapott szeretetet (figyelmet), ha teljesítette, amit elvártak tőle. Nem azért, hogy 'jó, hogy van', hanem azért, mert kihasználható, manipulálható. Ő is így ad tehát szeretetet. Ha a gyermek miatt előnyös figyelmet kap, például dicsérik, hogy jó anya, apa vagy körülrajongják, mert ő hozta az iskolába a legjobb akármit, akkor dicsérni fogja a gyereket. A legjobb tanuló és legtöbb figyelmet kapó gyerekét pedig arany gyermekként kezeli, kiemelt figyelmet fordít rá, esetleg még a szövetségesévé is teszi, míg a többiekkel kevésbé törődik, inkább csak megtűri őket. A legrosszabb szerep a nárcisztikus gyerekek közül a 'fekete' gyermeké, akit folyamatosan bánt és megaláz. Olyan elvárásokat támaszt vele szemben, amit nem lehet teljesíteni, azután kigúnyolja a kudarcáért. És mivel a nárcisztikus ösztönlény, egy-egy lélekbe gázoló megjegyzéshez elég csupán meglátnia a gyereket. Mivel a nárcisztikus folyamatos feszültségben él, időnként levezeti ezt a feszültséget a gyermeken.
Ha egy gyereke van a nárcisztikusnak a kapcsolat minősége itt is (mint egy párkapcsolatban) azon múlik, hogy mekkora figyelmet kap, vagy mennyi előnyre tesz szert a nárcisztikus a gyermek által.
De a gyermeknek az volna a küldetése, hogy gyerek legyen, nem az, hogy apu vagy anyu eszköze, kirakata, lelki szemetesládája, szolgája, stb. legyen. A nárcisztikus végletes: ha előnyös neki a szülői szerep, akkor szorosan tartja a gyereket, aki így nem lát másik szülői mintát vagy meg van magyarázva neki, hogy mások mindig rosszak és alávalók, akiktől tartsa távol magát. A saját gyerekéből is nárcisztikust farag.
Ha nem előnyös a nárcisztikusnak a szülői szerep (és ez a jóval gyakoribb), akkor lerázza magáról. Mivel maga is éretlen gyermeki személyiség, nem képes a felelősségvállalásra. Lehetőség szerint a nárcisztikus elhagyja (az anyjára hagyja a gyerekét). Nem akar gyereket, a szemében a gyerek csak egy szörny, ami a függetlenségére tör, ezért igyekszik megszabadulni tőle. A nárcisztikusok között sokan kerülik az óvszer használatát, ezért sok a 'véletlen' gyerek, akit azután anyu egyedül nevel fel. Anyu, akit a nárcisztikus kiszipolyozott és eldobott a gyerekével együtt. Az ilyen anya nem képes egészséges lelkű gyereket nevelni., előbb meg kell gyógyulnia. Egyedülálló anyaként ez nagyon nagy teher.