735
"Üljön le kicsit nálunk, ne vigye el az álmunkat!"
jelentése:
- ne siessen annyira, üljön le nálunk!
Olyan régről való ez a szólás, amikor még az emberek világában minden 'lelkes' lény volt. (És a szólás is éppen a materialista világnézettel veszett az ismeretlenbe). Hajdan az emberek hitték, hogy mindennek, ami körülöttük van, lelke van, szelleme van. Lelke van a Napnak, a Holdnak, a szélnek, az állatoknak, a növényeknek, sőt hitték azt is, hogy az állatok vagy növények olykor emberi nyelven is meg tudnak szólalni. Hitték, hogy amikor nyugovóra térnek, megjelenik az álom-szellem és nyugalmat, pihenést és új erőt áld az aludni készülőkre. Úgy képzelték, hogy az álom-szellem is vendég és csak este látogat el a családhoz, nappal pedig figyeli, hogy érdemes-e ide vendégségbe jönni. Így tehát ha egy vendég érkezett a házhoz, de gyorsan távozott, az álom-szellem is vele ment, nem volt maradása a házban. De ha a vendég szívesen maradt, akkor az álom-szellem is szívesen jött látogatóba este.
Ezt a képet őrzik verseink is, ahol az álom pillangó képében száll az ember szemére vagy a tündér álommézet csókol az alvó ajkára.
