22880
Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk
Van alapos olvasónaplónk itt:
Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk olvasónapló
A történet két fiúcsapat harcos arcoskodása a budapesti utcákon az 1800-as évek végén. Karakteres viselkedésük és büszkeségük kiváló tükre az akkori városi ifjúsági életnek.
Külföldön a legismertebb magyar regény, több országban (pl Olaszországban és Lengyelországban is) kötelező olvasmány.
Főbb szereplők:
Nemecsek Ernő, a hazájáért felelősséget vállaló közember megtestesítője, a meg nem értett lélek, akit életében mellőznek és megszégyenítenek, de halálában egyből megdicsőül.
Boka, az igazság bajnoka, becsületes és nincs benne hatalomvágy, a Pál utcaiak elnöke, vezetője.
Áts Feri, a vörösingesek vezére, aki erős kezű és lelkiismeretes, következetes vezető.
És a legnagyobb karakterfejlődésen átesett Geréb, aki előbb elárulja a Pál utcai fiúkat, aztán megbánva tettét, teljes erőbedobással harcol a végső ütközetben.
A nagy filozófiai kérdés, amit a mű feltesz nekünk, Nemecseké, hogy dicső halált haljunk-e inkább vagy meghunyászkodva éljünk (életben maradjunk). Mondhatjuk, hogy inkább tanítása ez a könyvnek, hogy haljunk meg az igazságért, a hazánkért.
Tartalom röviden:
Egy kémia órába csöppenünk, ahol megismerjük a főbb karaktereket és egy einstandról is értesülünk. (einstand: javak szerzése az erősebb jogán, azaz leverlek és elveszem) Ez esetben Nemecsek üveggolyóit szedték el erőszakkal a vörösinges fiúk, ezért vezetőjük, az igazságos Áts Feri megbünteti őket.
Lényegében huzavona megy a grundért, ami a pesti belvárosban a srácok számára az egyetlen hely, tér, ahol focizni tudnak a hatalmas házak között. A Pál utcaiak mint egy erődöt (mint várakat) rendezik be a grund farakásait és kitűzik rá a zászlóikat. Mint egy seregben, mindenki kap rangot is, de a kicsi és vézna Nemecsek csak közlegény lesz, ami sérti. Áts Feri lenyúlja a Pál utcaiak zászlóját, ami lényegében hadüzenet. A vörösingesek is akarják a grundot, mivel a Füvészkertbe szorultak játszani, és ott hamar elakad a focilabda. Ezután Boka, Csónakos és Nemecsek (tehát a Pál utcaiak) elmennek meglesni a vörösingesek gyűlését a Füvészkertbe (csónakkal!), de a szerencsétlen lúzer kis Nemecsek kétszer is a hideg vízbe esik, és a márciusi hidegben a szélben megy haza.
A korábban alakult gittegyletet (a tiltott csoportosulást) az egyik tanár leleplezi és feloszlatja, de természetesen ez nem változtat semmin, a gittegylet él tovább. A délutáni gyűlésről Nemecsek távol marad, mert Gerébet követi, és kihallgatja, ahogy megegyezik Janóval, a tóttal, hogy a tót zavarja el a fiúkat a grundról, mert gazdagabb fiúk jönnének ide (a vörösingesek) és adnak majd szivart meg forintot. Nemecsek szalad a hírrel Bokához, és közben a távolmaradásáért a gittegyleti könyvbe beírják csupa kisbetűvel a nevét.
A következő vörösinges gyűlésen Geréb büszkén meséli, hogy a hátuk mögött megegyezett a tóttal, de Áts Feri tisztességes küzdelmet akar a grundért. (Később Geréb távozik a csapatból). Ekkor megérkezik Nemecsek és henceg, hogy visszalopta tőlük a Pál utcaiak zászlaját, erre bedobják a tóba.
A fiúk a közelgő összecsapásra készülnek, ahová Nemecsek már betegen érkezik. Nem elég neki, hogy a többiekkel ellenkezve Boka hadsegédjévé nevezi ki, szeretné, ha a harci megbeszélés helyett inkább az ő lelkét pátyolgatnák, amiért rossz helyesírással került a neve az egyesületi könyvbe (csupa kisbetűvel), de Boka ezt a harc utánra halasztja. Geréb is itt van, szánja-bánja tettét, de Boka kirúgja. A következő jelenetekben már mindenki a harc lázában ég, még Gerébet is visszafogadják és a kis Nemecseket is meglátogatják a vörösingesek (!) a betegágyánál. Megtörténik az izgalmas ütközet, amiben Nemecsek Ernő is részt vállal: a legyőzött vörösingeseket kiengedni készülő Áts Feri elé zuhan lázas betegen, azután földre teperi, és ezzel megnyerik a Pál utcaiak a grundot. Megjön Nemecsek anyja, mindenki sír-rí, sejthető, hogy nagy a baj. A regényben itt egy fejezetnyi időhúzás van, költői csend, amiben a hősök magasztalása kerül a gittegyleti könyvbe és a rosszul írt név is javításra kerül. Az utolsó fejezetben bocsánatkérés, díszoklevél, csupa nagybetű vár a kis Nemecsekre, de ő nem hiszi el ezeket és úgy hal meg.
A záró jelenetben Boka a grundra megy kisírni magát és közben szerszámokra lesz figyelmes. Megtudja, hogy a grundra a tulajdonos házat építtet, az egész küzdelem hiábavaló volt és Nemecsek hiába halt meg.
