992
A vallás a közösségbe vetett hit. Arra való, hogy ne érezzük magunkat egyedül, elveszett embernek.
Európa lakosságának fele mondta, hogy hisz Istenben, kb. negyede hisz valamilyen felsőbb erő létezésében, húsz százalék pedig semmilyen szellemben, felsőbb erőben vagy életerőben nem hisz.
Felmérések szerint az intelligencia nővekedésével, az istenhit csökkenése figyelhető meg.
Nem igazolható pozitív összefüggés a vallás és erkölcs, valamint a vallás és a boldogság között. (Megjegyzem a világon elkövetett gyilkosságok jelentős többsége vallási meggyőződésen alapult, ezalapján inkább a másik irányba vizsgálódnék.)
Nem mutatható ki az sem, hogy az ateisták erkölcstelenebbek vagy boldogtalanabbak lennének a hívőknél.
A gyerekkori jóságos vagy a kegyetlen Istenbe vetett hitre nevelés egy életre meghatározhatja az ember majdani félelmeit, frusztrációit és döntési képtelenségeit.(A sorozatgyilkosok jelentős többsége kapott gyerekkorában súlyosan dogmatikus vallási nevelést)
Egy ateista ember a saját gondolatai és tapasztalatai alapján hozhat felelősségteljes döntést. Egy istenhívő ember a döntéseinél Isten feltételezett akaratát helyezi a saját érdekei elé. Egy elképzelt figurát és elméletet szolgálva ezzel saját személyisége és élete helyett.
Felmérések szerint a mélyen vallásos emberek és az ateisták boldogabbak, a nem erős hitűeknél vagy az agnosztikusoknál.
Ezt azzal magyarázzák hogy azoknak az embereknek nagyobb a kudarctűrő képességük, akik azt gondolják, hogy a pofára esés eleve elrendeltetett.
A vezető tudósok 7%-a hisz, 72%-a nem hisz Isten létezésében.
A magasabb jövedelműek körében kevésbé jellemző a meggyőződéses istenhit vagy a vallásosság.
