A Carmina Burana egy középkori versgyüjtemény a 13, századból, amit egy bajorországi kolostorban találtak. A szerzetesek és diákok verseit a vágánsköltészet ihlette, az élvezeteket dicsőítő himnuszai ezek tavasznak, zöldnek, bornak és szerelemnek.
A versekben a középkori humor, szabadszájúság és gyengéd líraiság is jelen van, jellegzetesen népies és ritmusos szöveggel.
Carl Orff ezekre a költeményekre írta élete zenei főművét 1935-36-ban, pazar motívumokkal, késő reneszánsz és barokk elemekkel, fordulatokkal. Művét a szerző úgy jellemezte: dalok szólóénekesekre és kórusra.
A méltán legismertebbé vált kezdő rész (ami a mű végén is visszatér keretezve a művet) a szerencséhez fohászkodik, ami oly változékony mint a Hold.
MEGOSZTOM:
