522
Egy ősz öregember élt egy kis faluban valahol keleten. Nagyon szegény volt, de volt neki egy szép fehér lova és ezért irigyek voltak rá az emberek. Sok pénzt kínáltak neki a lováért, de ő nem adta el, azt mondta:
- Ez a ló az én barátom, és az ember nem adja el a barátait.
Telt-múlt az idő és egy reggel az öreg nem találta az istállóban a lovát. A falubeliek rögtön jöttek is, hogy:
- Ó, te buta öregember, hányszor mondtuk neked, hogy add el azt a lovat, most meg ellopták vagy megszökött... pedig az árából gond nélkül élhetnél, de így elvesztetted, amid volt. Micsoda szerencsétlenség!
Az öreg nyugodt maradt és így szólt:
- Ne menjetek olyan messzire, hogy azt mondjátok: szerencsétlenség. Csak mondjátok azt, hogy a ló nincs az istállóban.
A falusiak a fejüket rázták.
Néhány hónap múlva a ló előkerült. Nem lopták el, csak kitört a vadonba és most 12 gyönyörű vadlovat hozott magával, úgy tért vissza. A falubeliek már mentek is az öreghez:
- Bölcs voltál, öreg! Tényleg áldás volt ez, nem szerencsétlenség!
Az öreg azonban megint nyugodt maradt és azt mondta:
- Ne ítéljetek! Csak mondjátok azt, hogy a ló visszatért.
A falubeliek megint a fejüket rázták, nem értették az öreget, hiszen ha megszelídíti a lovakat, jó pénzt kereshet rajtuk. Egy idő után az öreg egyetlen fia nekilátott betörni a vadlovakat. Jól ment neki, de az egyik ló mégis megmakacsolta magát és és úgy ledobta a földre a fiút, hogy a fiú mindkét lába eltört. Nem tudott többé lábra állni. A falubeliek megint jöttek az öreghez sopánkodni:
- Jaj, te szerencsétlen öreg. Most elvesztetted öregkorod egyetlen támaszát.
Az öreg azonban azt mondta:
- Hát nem tanultok ti semmit? Az ítélkezés a mindenetek! Mondjátok egyszerűen azt, hogy a fiamnak eltört a lába. Nem tudhatjátok, hogy áldás-e az vagy átok. Egyetlen mondatból ne akarjátok megérteni az egész könyvet!
Hamarosan háború tört ki az országban és minden harcra alkalmas fiatalt elvittek katonának. Az egész falu sírt, csak az öregember maradt nyugodt. Az ő fia az apja mellett maradhatott. Jöttek az emberek és azt mondták:
- Megint igazad volt. Áldás neked, hogy a fiad eltörte a lábát, mert így veled maradhatott. A mi gyerekeinket elvitték örökre és sose látjuk őket többé...
-----------------
hindi nyelven van egy szó:
advait
azt jelenti: csak Isten létezik.
A világon minden egy értelmes rend része.
A mesében élő Nyilas bölcsesség ez: ne ítélj, csak fogadd el úgy, ahogy van.
"Aki képes a pillanatnak élni, az nyeri el a teljesség útját."
- Claus Riemann írása nyomán -
Hasonló bölcsesség rejlik ebben a mesében:
