1705
A történetet Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais francia drámaíró írta, és Wolfgang Amadeus Mozart zenéje tette híressé.
A Figaro házassága a mai napig legtöbbet játszott vígopera.
Mozart hangszeres kísérete azért kiemelkedő, mert az áriák és együttes hangszeres zenék szinte szünet nélkül folynak egymásba és az érzelmeket rendkívül kifejezően jelenítik meg. A hangszeres kíséret jól jellemzi a szereplőket és azok lelkiállapotát, az 1786-ban bemutatott mű zenei színezete ma is megállja a helyét.
A történet:
Susanne (a komorna) és Figaro (a komornyik) az esküvőjükre készülnek. A gróf ugyan lemondott az első éjszaka jogáról, de mégis szeretné azt gyakorolni, ezért a saját hálószobája mellett szállásolja el az ifjú párt. (Abban a korban ez nagyon is kényes téma volt, vagyis hogy a grófnak vagy más magas rangú személynek joga van az első éjszakát elhálni más újdonsült arájával. A "kegyúri jog" témája miatt először Franciaországban és Bécsben is betiltották a darabot.)
Más gondok is akadnak azonban. Kiderül, hogy Marcellina pénzt kölcsönzött Figaronak azzal a feltétellel, hogy ha nem tudja megadni, akkor őt veszi nőül.
Cherubino is megérkezik, aki arról panaszkodik Susanne-nak, hogy agrófnő rajtakapta egy szobalánnyal, ezért ki fogja tenni a kastélyból. Ekkor gróf közeledtét hallani, ezért Cherubino egy szék mögé bújik. A gróf a szobába lépve hevesen ostromolja Susannét, azután Basillo, az énekmester közeledik szintén Susanne behálózásának céljával. Ekkor a gróf ugyanoda bújik, mint Cherubino. Egy ideig feszengenek a szék mögött, ám a gróf nem bírja tovább és előlép, egymást vonja kérdőre mindenki, amikor belép Figaro és hangosan mindenki előtt megköszöni, hogy a gróf lemondott az első éjszaka jogáról.
A grófné féltékeny és szeretné visszafordítani a férjét magához. Levelet irat Figaroval a grófnak, hogy a grófné titkos találkára készül. Közben Susanne pedig találkára hívja a grófot. Erre a találkára azonban Cherubinot öltöztetik be éppen, amikor a gróf kopogtat. Cherubino gyorsan a grófné szobájába siet és magára zárja az ajtót. A gróf utána. Azzal fenyegetőzik, hogy feltöri az ajtót, el is megy szerszámokért. Közben Cherubino az ablakon át távozik.
Mire visszaérkezik a gróf, a hálószobából Susanne lép elő.
Ekkor Antonio a kertész érkezik, hogy valaki letaposta virágait, amikor kiugrott az egyik ablakon. Figaro magára vállalja ezt, mert nem szeretne beszámolni a levelekről meg a szerelmi összeesküvésről.
Susanne ekkor újra találkára hívja a grófot, de a tervek szerint arra a grófné fog elmenni a komorna ruhájában.
Közben kiderül, hogy Figaro Marcellina elveszett fia, ezért a nő már nem akar hozzámenni és nem is kéri vissza a kölcsönt, hanem nászajándéknak szánja. (milyen kedves)
Figaro azt hiszi, hogy Susanne megy a grófhoz és megcsalja őt ezért, hogy féltékennyé tegye kedvesét, a grófnőnek kezd udvarolni. Ám hamar rájön, hogy a grófnő ruhájában Susanne van. Ettől még hevesebben kezd udvarolni. Egy idő múlva Susanne nem bírja tovább és felpofozza.
Amikor a gróf ezt meglátja, azt hiszi, hogy Figaro a grófnénak udvarol, ezért kardot ránt, amire az esküvőre összejött vendégek odagyülnek. A valódi grófné belép és a gróf megszégyenülten térdre hullva kér bocsánatot a feleségétől.
A mű végén még dalban meghallgathatjuk a tanulságokat.
