Az osztrák-magyar monarchia, polgárosodás, technikai fejlődés idején, divattá vált az ősmúlttal foglalkozni, és még inkább divat lett egy-egy úri családnál, hogy Atilla közvetlen leszármazottjának tekintsék magukat. Gárdonyi tehát írt egy jól eladható könyvet, mellyel a hazaszeretetre buzdít. Művét megelőzően történelmi tanulmányokat folytatott, mely munkáját a hiányzó információkkal és karakterekkel kedvére kiegészítette.
Tartalom:
Az 5. században, a Római-Birodalom területén járunk. Zéta egy görög szolga, aki sokat művelődik új gazdája, Priszkosz rétor házában. Priszkoszt apjaként tiszteli és elkíséri útján, ami a hunokhoz vezet. Zéta beleszeret egy hun főúr lányába a gőgös, de néha emberszerető Emőkébe és maga vállalja a rabszolgaságot, hogy az udvarban és így Emőke közelében maradhasson. Bár jól érzi magát az udvarhölgyek között, mennie kell katonai kiképzésre, azután a catalaunumi csatába.
Megsebesül, de túléli és később egy püspök segédje lesz. Visszakerül a hun táborba, és újra találkozik Emőkével. Atilla meghal és temetését szervezik. Zétát is azok közé a szolgák közé választják, akik temetik Atillát és a kor szokása szerint a temetés után életüket vesztik, hogy a sírhely örökre titokban maradjon. Emőke azonban átveszi Zéta helyét, ezért ő hal meg.
Zéta azonban mégis boldog lesz, mert szerelemre lobban Dsidsia, a római szolgálólány iránt.
-------------------
Priszkosz létező személy volt és látta a hunokat, hiszen valóban járt Attila udvarában. Jószívű, művelt ember volt.
Atilla alakját talán szépítette az író, mert mai elképzeléseink szerint egy ekkora területet csak kemény diktatúrával lehet fenntartani. Legalábbis ma így képzeljük.
Az Atillát megelőző őshagyományok szerint, s így a magyar hagyományok szerint is (tehát a kereszténység előtt) nem uralkodót választott a nép, hanem fejedelmet. Fejet választott, aki kétes ügyekben döntést tud hozni vagy segít döntést hozni a többieknek. Nem elnyomó, önkényes nagy kutyát választott. Az uralkodói beállítottság, azaz az uralkodót szolgáló vallás a kereszténység volt akkor is és ma is. A Biblia szerint teremtette az Isten "uralkodásra" az embert. A természeti ember "együttélésre", a természettel való együttműködésre született, a ma élő bennszülött embercsoportok is ezt teszik.
Atilla név:
Az első évezred végére úgy terjedt Európában a kereszténység, mint a vírus. Miért? Nem azért, ami azóta is hintve van, hogy felszabadították a népeket a barbárság alól, hanem azért, mert az erőszak volt a legkifizetődőbb.
Hazánk területére érve is pénzzel szereztek hatalmat és emberek százezreit ölték le, mert nem hajtották önként a hurokba a fejüket, felégették az ősi szent helyeinket és keresztény templomokat húztak a helyükre, betiltották a rovás-írást, és helyette latin- ábécé használatára kötelezték az írástudókat, fizetett kódexírókat (akik ódákat zengtek Géza és István hőstetteiről és nem a mészárlásukról).
(Mivel a magyar nyelv hangjait latin-ábécébe erőltetni elég szerencsétlen dolog, sok kétjegyű betünk lett (c+s=cs, s+z=sz, stb) és egyéb apróságok.) Például a latinban ha a 't' hang 'a' hang után jön és 'i' követi, akkor 'sz'-nek ejtjük, tehát Atilla neve 'aszilla' lett volna latinul kiejtve. Ezért a t-t megkettőzték, és úgy írták: Attila. Lényegében tiszta szégyen, hogy valaki még leírja latin írással. Aki büszke a magyarságára, illendő, hogy megváltoztassa és ezzel is kifejezze hűségét az őseinkhez.
Gárdonyi a művében úgy írja Atilla nevét, ahogyan kiejtés szerint írjuk és ahogyan azóta is írnunk kellene.
Gárdonyi a hazaszeretetre buzdít művével és azt üzeni: Ti is fáradhatatlanul kutakodjatok, mert csak az tudja, hogy merre tart, aki tudja, hogy honnan jön.
