
Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas
vanitas = (latin) hiábavalóság , tehát Vanitatum vanitas = hiábavalóságok hiábavalósága, úgy is szokás mondani: hiúságok hiúsága
A bibliai Prédikátorok könyvéből idézet, aminek Salamon király a szerzője, az ő soraira utal a vers.
A vanitas-versek a középkorban voltak divatban, Kölcsey a saját közép korában talált rá.
Ezt a versét Kölcsey közvetlenül a Himnusz után írta (3 hónapig), amikor egyre nehezebben viselte a világot, kiábrándult és letargikus lett.
Feloldhatatlan problémája volt, hogy becsvágyó költőként kénytelen volt pazar birtokán elviselni a földművesek zaját és buta beszédét. Motiválatlansága, életének céltalansága vezette a tollát, amikor megírta a minden ideált leminősítő versét. A költemény szerint az élet értelmetlen, sem Isten sem más irányító nincs és mennyország sincs, mert a halállal minden véget ér.
Klasszicista stílusú, filozofikus, cinikus, szarkasztikus (=maró gúnnyal telt), kiábrándult hangnemű alkotás.
A világot és benne minden élőt, a tudományt és a művészetet a mulandóság szemszögéből nézi, ezért "Mind csak hiábavaló!".
Nem csak az emberi élet, de az egész emberiség történelme is. Józan, valójában érzéketlen, hideg gondolkodásra szólít fel bennünket (a hallgatóságot), ami racionalista elem, a felvilágosodás eszményeinek hatását mutatja.
A vers lényegében egy felsorolás, melyben a szerző megsemmisítő ítéletet mond tételesen mindenről – az értékek lerombolása tulajdonképpen leszámolás az ideálokkal.
A versben kevés az ige, ami elvileg az időtlenség kifejezése, tehát se most, se máskor nincs értelme semminek.
Mindent tőmondatokban fogalmaz, mintha meglátásai (isteni) kinyilatkoztatások lennének.
A nyelvi eszköztelensége mellett a vers 56 sorában 30 metafora van, sok-sok anyagtalan, szertefoszló dolog: fuvallat, buborék, füst, gőz, szikra, pára, szivárvány.
A vers végén Kölcsey a sztoikus magatartásra szólít fel minket, tehát arra, hogy a megpróbáltatásokat nyugodtan viseljük. Végülis a megszólítás formája a többes szám második személyről (Ti) egyes számra vált (Te), szóval lehet, hogy önmagához beszél és olyan tanácsot ad nekünk vagy magának, amire ő maga képtelen. Azt tanácsolja, hogy légy közönyös.
Költői eszközök:
metaforák: "Pára minden pompa s ék", "egy ezred egy buborék", "Holdvilág csak boldogságunk"
oximoron (jelentésbéli ellentét: "bölcselkedő oktalanság"
paradoxon (ellentét) "látszólagos képtelenség" "kedv emel vagy bú temet"
inverzió (cserélt szórend az érzelmi hatás kedvéért): "bölcs az, mindent ki megvet"
felsorolás: "mint szikla rendületlen, tompa, nyúgodt, érezetlen"
(A vers fogadtatása nem volt jó, csak azért lett ismert, mert jóval később Arany megemlítette valahol és akkor utánanéztek az emberek.)