244
La Fontaine: A róka és a szarvas
Találkozott a szarvassal a róka.
"Nem értelek. Erős állat vagy - mondta-,
mégis elfutsz, ha egy kopót meghallasz."
"Mi egyebet tehetnék?" - szólt a szarvas.
"Én helyedben a kutyákat bevárnám,
agancsomat a szügyükbe bevágnám.
fölhánynám a levegőbe, ahány van,
kárt tennék én magában a vadászban!"
"Szövetkezzünk- szólt a szarvas- ezerszer
többre megyünk a te éles eszeddel."
"Pompás -szólt a róka- ha van agancsunk
s elménk hozzá, senki nem lesz úr rajtunk."
Fölrivallik a vadászkürt azonban;
csaholást is hallani a vadonban.
"Vigyázz!" - szólt a róka. Fejét leszegve
vár a szarvas a közelgő ebekre.
Hanem közben háta mögött ág reccsen:
fut a róka sunyítva a berekben.
Hogy ezt látta, a szarvas is meglépett.
Hült helye se maradt a két vitéznek.
vers itt:
A róka és a szarvas szövetkeznek, hogy legyőzik a kopókat és az embert. A róka a bölvcsességét ajánlja föl, a szarvas az agancsát. De sajnos a róka döntő pillanatban lelép, ezért a szarvas is megfutamodik.
