A sor a Hamletből való, és így folytatódik:
"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?”
Hamlet azon tépelődik, hogy erkölcsileg elfogadható-e az öngyilkosság.
A drámában Hamlet lehetetlen helyzetbe kerül: Ígéretet tett apja szellemének, hogy bosszút áll a haláláért tudván, hogy meggyilkolták őt, ám nem szeretne gyilkossá válni maga is, mert azt kizárja a tiszta erkölcs. Nem szeretne ő maga is mocskossá válni, mint amilyen az őt körülvevő világ. E kérdésben tehát nincs megnyugtató választás, bárhogy is dönt, szenved. Ezek után teszi fel a költői kérdést, hogy szabad-e a szenvedéssel teli élet helyett a halált választani inkább.
Többnyire akkor emlegeti fel az ember ezt a szállóigét, amikor nagy megpróbáltatás elé állítja a sors. Mintha azt mondaná "bár inkább ne lennék", mert akkor nem kellene átvergődnöm ezen a megpróbáltatáson. Olyan nehéz a terhem viselése, hogy könnyebb lenne a halált választani.
Shakespeare drámája lényegében végig erről az őrlődésről szól. Végül Hamlet bosszút áll apja gyilkosán, de már későn, sok áldozattal jár a halogatás.