22967
Mikszáth valóban szívbemarkoló története egy kis faluból, melynek lakóival a vihar mellett még az uraság is elbánik.
Egy Bágy-parti palóc faluban, Bodókon járunk, ahol körös-körül vészjósló jelek riogatnak, az állatok is összebújnak, mert nagy vihar közeleg.
A jégverés és özönvíz a Bágyon fennebbi falvakat verte el, és hozza le onnan a javakat, amelyeket kimosott a víz. A falusi élet díszei úsznak el a megduzzadt patak vizében. Így ismerjük meg a Baló család történetét, akiknek egész házát vitte el a víz. Itt élt a két testvér: Ágnes, akinek minden vagyona úszik, a hozománnyal teli tulipános ládáját viszi a víz és a kicsi Borcsa, akinek egyetlen barátja, a Cukri báránykája egyensúlyoz a ládán, hátha túléli valahogy az áradást. Még van remény, többen is látják a faluból, meg a következő faluból is, meglesz az a láda meg a bárány, meg kell lennie. A remény a sok keresztény fohászkodó mondatból is visszaköszön, hiszen ezt a falut nem verte el a jég, nem verte meg az Isten.
De a tulipános láda és a bárányka eltűnnek Sós Pál portájánál.
Többen is próbálják rábírni Sós Pált, hogy adja vissza a javakat, de Sós Pál tagad és tagad, nem adja.
Már hetek telnek el, Ágnes még mindig űzi a kelengyéjét, mert nem mehet férjhez szégyenszemre hozomány nélkül. Belebetegszik, gyógyíttatni kell. Éppen Ágnesért mennek lovaskocsival, amikor belebotlanak a főméltóságú uraságokba. Megmutatják a kislánynak a bárány-tolvajt és a kislány elébe áll. Sós Pál tagad és Istenre esküdve emeli égbe a kezét, mikor lehull róla a ködmön, azaz a bűnjel, ami a kisbárányból maradt és Borcsa sírva omlik össze a báránykája bundáján.
A történet ebbe a keserű jelenetbe ragad bele, itt ér véget. Mikszáth otthagyja a kislányt és az olvasót a könnyeivel, az igazságtalansággal. Épp úgy magára hagyja, mint az Isten a fennebbi Bágy-parti falvakat, ahonnan a kincseket a víz elsodorta. S épp úgy a reményt is elveszi, hiszen a kis Cukri meghalt és arra sincs esély, hogy a kegyetlen uraság, Sós Pál visszaszolgáltatná a tulipános ládát. Nincs igazság és nem is lesz. Büntetés se lesz. Mármint az uraknak. Csak a paraszt bűnhődik, csak a szegény Ágnes és a szegény Borcsa bűnhődik. Az olvasóban meg a hideg fájdalom marad, egy seb a lelken, olyan amilyet Mikszáth élesen igaz tükrében meglátunk a hajdani palócföldről.
