Mirolszol.Com

Miről szól a(z)
?

szegény legény kérdése

Miről szól Mikszáth - A néhai bárány című novellája?

227 0
2

szegény legény

Mikszáth szívbemarkoló, lelket sebző népi ábrázolása egy kis faluból, melynek lakóival a vihar mellett még az uraság is elbánik.

Egy Bágy-parti palóc faluban, Bodókon járunk, ahol körös-körül vészjósló jelek riogatnak, az állatok összebújnak és félnek, mert nagy vihar közeleg.
A jégverésnek és az özönvíznek nem vagyunk szemtanúi, de így talán még felelmesebb... a vihar egy árnyék marad a műben, ami nem érkezik el úgy, hogy a szemébe nézhetnénk, de nem is tűnik el nyomtalanul. A Bágyon fennebbi falvakat verte el, és hozza le onnan a javakat, amit kimosott a víz.
Sok-sok érték, sok-sok élet úszik el előttünk a megdúzzadt patak vizében. Így ismerjük meg a Baló család történetét, akiknek egéshz házát vitte el a víz, s benne a két testvér: Ágnes történetét, akinek a hozománnyal teli tulipános ládáját viszi a víz és a kicsi Borcsa történetét, akinek a báránykája a ládán egyensúlyozva próbálja túlélni az áradást. Ágnes minden vagyona, élete kincse az, amit visz a víz, Borcsának pedig társa, játszópajtása és barátja a kis Cukri bárány, akivel együtt is alszik. Még van remény, még látjuk őket, többen is látják a faluból, meg a következő faluból is, meglesz az a láda meg a bárány, meg kell lennie. A tulipános láda és  bárány maga is a remény szimbóluma, hisz nem maradt másuk. A remény a sok keresztény fohászkodó mondatból is visszaköszön, hiszen ez a falu megúszta, életben is vagyunk, az Isten megkegyelmezett. De a tulipános láda és a bárányka eltűnnek az egyik kanyarban, éppen Sós Pál portájánál.
Többen is próbálják rábírni Sós Pált, hogy adja vissza a javakat, de Sós Pál tagad és tagad. A portát fel is forgatják, de nem találják a ládát vagy a bárányt.Már hetek telnek el, Ágnes még mindig űzi a kelengyéjét, mert nem mehet férjhez szégyenszemre hozomány nélkül. Bele is betegszik az elvesztésébe. Éppen Ágnesért mennek lovaskocsival, hogy hazavigyék, amikor belebotlanak a főméltóságú uraságokba. Ágnes megmutatják a kislánynak a bárány-tolvajt és a kislány elébe áll. Sós Pál tagad, tagad, de épp Istenreesküdve emeli égbe a kezét, mikor lehull róla a ködmön, azaz a bűnjel, ami a kisbárányból maradt és Borcsa sírva omlik össze a báránykája bundáján.

 A történet ebbe a keserű jelenetbe ragad bele, itt ér véget. Mikszáth otthagyja a kislányt és az olvasót a könnyeivel, az igazságtalansággal. Épp úgy magára hagyja, mint az Isten a fennebbi  Bágy-parti falvakat, ahonnan a kincseket a víz elsodorta. S épp úgy a reményt is elveszi, hiszen a kis Cukri meghalt és arra se sok esély van, hogy a lebukása közben is mindvégig tagadó, önhitt uraság, Sós Pál majd visszaszolgáltatja a tulipános ládát vagy a tartalmát. Nincs igazság és nem is lesz. Büntetés se lesz. Kis csúnyán nézés, aztán feledik az egészet. Mármint az urak. Csak a paraszt bűnhődik, csak a szegény Ágnes és a szegény Borcsa bűnhődik. Az olvasóban meg a hideg fájdalom marad, egy seb a lelken, olyan amilyet Mikszáth élesen igaz tükrében meglátunk a hajdani palócföldről. 
Mikszáth - Az a fekete folt


MEGOSZTOM:




0

ilke11

Talán egy valamijük marad: a becsületük.




1

Láron Ádám

Miért kell a suliban mindenféle semmitmondó regényeket olvasnunk, amikor ezek a Mikszáth novellák százszor többet mondanak a parasztságról és a vidéki életről? Meg a becsületről, a kitartásról, az emberi értékekről. De még a hitről is.




Miről szól