8832
A humoros, csipkelődő társadalomkritikát megfogalmazó regény annak története, hogy hogyan hiúsul meg egy dzsentri (= vagyonát vesztett nemes, parazita) érdekházassága a gazdag polgárlánnyal.
Az eset 1901-ben valóban megtörtént (más nevekkel és valódi helyszínnel).
Tartalom:
Noszty Ferenc huszárhadnagy Trencsénben állomásozik és Velkovics Rozáliának udvarol, amihez pénz kellene, de már nincs, mert Feri elkártyázta mindenét. A lánynak még Kozsehuba Tivadar is udvarol, akinek van pénze viszont nem nemes, ezért a szülők vacillálnak, hogy kihez adják a lányt. Noszty Feri váltóhamisítással szerez ezer forintot (nincs jótállója a kölcsönhöz, ezért odahamisítja ezredese nevét) és megy lánykérőbe, de a szülők tovább húzzák az időt. Noszty Feri odahívatja apját, aki a lányával, Vilmával érkezik. A lány nagyon megtetszik a bolondos Kopereczky Izrael Izsáknak, így amikor Feri apja, Noszty Pál kétezer forint kölcsönt kér tőle, a tartozás fejében a lányát ígéri neki.
Természetesen lejár a kölcsön , ezért Noszty Pál kénytelen a lányát hozzáadni Kopereczkyhez, hozomány nélkül, de azzal az ígérettel, hogy főispánná teszi. Még megegyeznek abban is, hogy Kopereczky szerez a Noszty fiúnak egy gazdag amerikai lányt. Az új főispánt a nép tojásdobálással fogadja. Kopereczky az alispán Poltárynak a hazafias beszédével igyekszik lecsillapítani a zúgolódókat, ami sikeres, mert a nép azt hiszi gúnyolja Poltáryt, ezért ünnepelni kezdik. (Ez a jelenet a korabeli megyei közgyűlések paródiája) Új tisztségében Kopereczky ravaszsággal és fortélyokkal erősíti a Nosztyak hatalmát, (amivel Mikszáth a politikáról alkotott véleményét fejezi ki.)
Az ideális feleségjelöltnek a gazdag amerikai lány, Tóth Mari bizonyul, aki éppen most költözik haza meggazdagodott apjával Amerikából, és akinek hozománya egy millió forint. Mari erkölcsös és tiszta lelkű, mély érzésű lány éppen Feri ellentéte. Mari úgy hiszi, hogy mindenki csak az apja pénzét akarja, ezért elutasítja kérőit. Feri és Máli asszony (Feri nagynénje) azonban tervet eszel ki a lány behálózására. A somlyói szüreti bálon Mari úgy jelenik meg, hogy ruhát cserél a szobalányával és ezért mint szegény lány jelenik meg a vadásznak öltözött Noszty Feri előtt. A terv beválik, a lány elhiszi, hogy a csinos fiú nem a pénzéért szereti. (Közben Mikszáth hosszan ecseteli, hogy Tóth Mihály úr hazatérve Amerikából milyen kiváló ember, hibátlan és mintagazdaságot hoz létre.)
Nosztyt szolgabíróvá nevezik ki Kopereczky mesterkedése révén, ezért már új tisztségében látogat el a Tóth családhoz és olyan jól alakítja a közjóért munkálkodó patyolattiszta embert, hogy Tóthék egyből hajlanak a házasságra. Feri hamarosan megkéri a lány kezét, még mielőtt az ügyei (adósságai és a flörtjei kétes nőkkel) kitudódnának. A lány igent mond neki, de a szülők elutasítják, ezért újabb terv kell. Feri és Máli néni úgy intézik, hogy Mari egy éjszakát távol legyen a családjától. Ekkor Feri rábeszéli a lányt, hogy rendezzék úgy a jelenetet reggelre, mintha együtt lettek volna, és így kényszerítsék ki a házasságot a szülőkből. Mari reggel ki is jelenti, hogy "én most már kompromittálva vagyok". Tóth úr ennek ellenére nem akarja adni a lányát, még felesége unszolására sem, aki erre öngyilkossággal fenyegetőzik, erre Tóth úr pompás esküvőt szervez.
Brózik Dániel, annak a fogadónak a tulajdonosa, akinél Feri vadászruhában megszállt egy ott talált levelet küld el Tóth úrnak, ami végleg leleplezi Noszty Ferit (Ezt a levelet Feri a sikeres hódításról írta Máli néninek). Tóth úr azonban megrendezi az esküvőt. Alig várja, hogy megérkezzen a pénzéhes Noszty család, de Mari sehol. A vendégek zúgolódnak és Tóth úr a tetőponton közli, hogy a lánya és a felesége elutaztak külföldre. Noszty Feri ideges és már-már támadna az öregre, de amint az ezredes belép a terembe, megszelídül.
A regény lezárása nem a megbánás, "hiszen elég nagy a világ. És van benne elég lány"
------------
Azért nem csak egy novella lett az esetből, mert az író szándéka elsősorban a dzsentrik furmányos munkálkodásának és szándékainak feltárása volt.
A regény a kiegyezés után, tehát az önkényuralom megszűnésé után, a polgárosodás idején játszódik. A nemesség egy jelentős részének vagyona elveszett a tőkés verseny miatt, ők lettek a dzsentrik. Ezek az emberek azután vagy szerény életű aktatologató hivatalnokok lettek vagy nem tudtak lemondani korábbi életvitelükről és züllött szélhámosként próbáltak pénzhez jutni. A regény Mikszáth kritikája a dzsentrik parazita csoportja ellen, akik mások kárára helyezkednek, másokon élősködnek.
A figurák nem túl hitelesek, túl vannak romantizálva és miközben Mikszáth regénye már nagyon is a realizmus témájából merít, még mindig erősen romantikus elemeket használ. Ami nem lenne baj, de túl sok az ilyen-olyan kitérő, már-már szájbarágósak a jellemábrázolások, az író egészen pontosan megmondja, hogy mit kell gondolnunk a szereplőkről. Túl sok az egyszerre futó szál, a kis epizódok, a mellékszereplők, nehezen követhető a regény. A megjelenéskor elég megosztó volt, messze nem aratott akkora sikert, mint amit az író várt. Bár Mikszáth ígért folytatást, de azt nem írta meg.
