20591
Mikszáth legkedvesebb műve, romantikus regény, ami már az író életében tizennégy nyelven jelent meg. A falusi emberek vidám sürgés-forgásáról, a pletykáról, emberi kapcsolatokról és a kapzsiságról szól. A mű végén győzedelmeskedik a szerelem, a főhős (Wibra Gyuri) az igaz szerelmet választja.
Rövid tartalom:
Az öreg Gregorics a törvénytelen fiára, Wibra Gyurira hagyja vagyonát, de a halála után nem kerül elő a pénz. A rokonok nem akarnak belenyugodni, hogy nem ők örököltek, egymásra licitálva vásárolják fel a ház berendezését az árverésen. A bútorokat fejszével verik szét, de nem találják az örökséget. Nem is figyelnek rá, hogy egy piros esernyőt, egy öreg zsibárus zsidó megvette és magával viszi.
Glogovára új plébános érkezik, Bélyi János. Amint beköltözik, szülőfalujából megérkezik Billeghi, aki János kicsi húgát, Veronkát hozza egy kis kosárban, mert az anyjuk meghalt. Amíg bemegy a templomba imádkozni János, elered az eső. Az öreg zsidó ekkor ér a faluba és meglátja az őrizetlen kislányt a kosárban, és a piros esernyőt a kosár fölé teszi, hogy ne ázzon a kislány, majd továbbáll. A falu lakói között többen tudni vélik, hogy maga Szent Péter tette a kosár fölé az esernyőt. A hír csak terjed, az esernyőből ereklye lesz, amely ráadásul egymás után "teszi a csodákat".
Évek múlva Veronka és Wibra Gyuri már felnőttek. Gyuriból ügyvéd lesz, aki apja örökségét keresi. Kiderül, hogy az értékpapírok a piros esernyő nyelében vannak elrejtve. Veronka az esernyő tulajdonosa. Gyurit egy ideig csak a vagyon megszerzése hajtja, de aztán megtetszik neki a lány, és már nem csak a hozományért akarja elvenni. A pénz elvész, mert a házvezetőnő (Adameczné) elégeti az esernyőnyelet a bankutalvánnyal együtt, de Wibra Gyuri így is feleségül veszi Veronkát.
Részletesebb tartalom:
