Szent Nárada hosszú útra indult, látogatást szeretne tenni Istennél, Elhalad egy szerzetes mellett, aki mély meditációba merül. Amikor Nárada mellé ér, a szerzetes azt mondja:
- Egész életemben fegyelmezetten meditáltam, , mindig a jámbor elmélkedésben éltem. Szeretném, ha Isten megmondaná, hogy hányszor kell még visszatérnem, amíg végleg megszabadulok a földi lét körforgásából.
Nárada mosolyogva továbbmegy, azután meglát egy ifjút, aki extázisban táncol egy fa alatt és kérdezi tőle:
- A te nevedben is kérdezzek valamit Istentől? Mert éppen hozzá tartok.
De az ifjú csak táncol tovább.
Amikor Nárada visszafelé jön, találkozik az öreg meditáló szerzetessel:
- Megkérdeztem Istent és azt mondta, még háromszor kell visszajönnöd.
Az öreget elfogja a düh, eldobja az imádságos füzért és az írást, és felháborodva kiáltja:
- Ez igazságtalanság! Még háromszor? Ennyi kíméletlen önsanyargatás után?
Nárada továbbmegy és hamarosan egy fa alatt ott találja a táncoló ifjút. Így szól hozzá:
- Bár nem kérted, én mégis megkérdeztem Istent, hogy hányszor kell még leszületned a földre és azt mondta, hogy annyiszor, ahány levél van a fán, ami alatt táncolsz.
- Ez csodálatos! Végtelen sok fa van még a világon végtelen sok levéllel. Ha újra találkozol Istennel, kérlek, köszönd meg neki a nevemben. - szólt az ifjú és még vidámabban folytatta a táncát.
- Claus Riemann gyűjtése -