2060
Petöfi Sándor:
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
Petőfi minden mélységet nélkülöző, színes metaforákban bővelkedő verse arra keres választ, hogy miként nevezze meg ifjú feleségét.
Versében a költő alkatrészeire bontja az asszonyt és ehhez talál metaforákat:
1. versszak: szemed - csillag
2. versszak: tekinteted - szelíd galamb
3. versszak: hangod - a tavasz ígérete, a pacsirta hangja
4. versszak: ajkad - lángoló rubintkő
5. versszak: hitvesem te - boldogságom édesanyja, képzelet tündérlánya, lelkem kincse, stb
Végül titulusán nevezi az asszonyt: "édes szép ifju hitvesem" - a hitves a hit szóból származik, Hitet fogadtak egymás mellett, és ez a legnagyobb dolog, amit a költő kaphatott a szerelmétől.
A vers azonban így is nyitva marad, mintha azt érzékeltetné, hogy nem lehet megnevezni Júlia szépségét.
Az asszony vonzó külsején kívül másról nincs szó a versben, mintha nem lennének belső tulajdonságai, mintha nem volna társa Júlia mindenben, még a forradalmi nézeteiben is. Pedig igazi társa volt.
Mivel minden tartalmi mondanivalót nélkülöz a mű, többen erotikus vonzalom leírásának tartják, melyben a költő inkább a saját erotikus nyűglődését fogalmazza meg. A "minek nevezzelek?" kérdés helyett esetleg illőbb lenne a "Mikor rakhatom már be?" költői kérdés.
Mindenesetre a kérdés lecserélése sokkal egységesebbé teszi a verset:
