4937
Radnóti Miklós:
Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.
- benne van a NAT2020 A 6.-os szobros tankönyvben -
Radnóti Miklós:
Bájoló
Szerelmi dal.
bájoló = szerelemmel elbájoló, elvarázsoló
Az üde tavaszi vers Radnóti szerelmi boldogságát énekli meg, ami még a külvilág viharain is átragyog.
"Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket."
A vers derűs, napsütötte, a költő a fényben ül, így kezdődik a vers.
"rózsafa ugrik át a sövényen" = előugrik a szépségével, kitűnik a sövény zöldjéből
A költő a szépséget látja meg... még abban is, ahogy a sötét felhők gyűlnek, a sötét is csak a Nap fényének hátteréül szolgál, hogy a fényt jobban kiemelje.
ugrik a fény is = villámlik
Az idill egy baljóslatú képbe úszik át: "gyűlik a felleg"
A fény a költő életében a szerelem, a felesége.... a sötét pedig a vészes idők, a készülő vihar a balsejtelem, hogy el kell szakadniuk egymástól a közelgő háború, sorozás vagy munkatábor miatt.
A vihar kibontakozik, de képei játékosan jelennek meg "a villám már feleselget"... a költő a vihar komolytalanságát hangsúlyozza, a vihar messze van fenn a magasban és csupa játék, csupa kicsinység az egész... nem lehet rájuk veszélyes
A fenyegetettség mégis megmarad. Be kell menni a házba, a védelembe... nem gondolnak a kinti fenyegető rosszra, hanem összebújnak. A költő arra törekszik, hogy megőrizzék ezt a szerelmi pillanatot.
Radnóti egy olyan kivételes költőnk, aki nem engedte magát bele a kínszenvedésekbe írás közben, hanem az örömét fejezte ki. Jól sikerült szerelmi házassága idején, sikeres költőként írta ezt a kis szösszenetet, ami azt fejezi ki, hogy szerelmes és boldog, ettől még a sötét felhő hozta eső is széppé változik.
Szerelme boldog volt, de a politikai viharok zajában gyakran kényszerült munkaszolgálatra, zsidóként nem járhatott emelt fővel a maga idején. Vészterhes időkben élt, nem lehetett nyugodt igazán sosem.
Radnótit "tiszta lelkű költőnek" mondják, aki sosem volt költészetében indulatos. Mélységei sincsenek, de talán éppen ez óvta meg a vidám természetét.
.
