Az idézet Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből származik és arról szól, hogy az ember a rokonaiban bízhat legjobban, rájuk számíthat mindenben. A mű elején a rokonság még valódi rokonságot jelentett, ám ahogy híre ment a rokonok befolyásának, a szálak már azokat is elérték, akik csak nyerészkedni próbáló ismerősök voltak. A regény egy egészen szövevényes érdek-rokonság összefonódó szálait boncolgatja, miközben az olvasó egyre jobban bepillantást nyer abba, hogy az érdekkapcsolatok már-már rokoni viszonyokkal érnek fel. Minél inkább függ valaki a másiktól nyert beosztástól, kedvezményektől vagy juttatásoktól, annál közelebbi lesz a "rokoni" kapcsolat.
Ezt az egymásnak kedvezményeket nyújtó "rokoni" viszonyt a Rákosi-korszakban úgy hívták a politikai vezetők: "A mi kutyánk kölyke", vagyis a vezetéshez hűséges az illető, egy kis juttatásért cserébe szívesen behunyja a szemét.








