
jelentése:
- sok a vadász, de kevés a préda
- nagy a kereslet, kevés a kínálat
A szólás Madách Imre: Az ember tragédiájából való. Ennél a résznél az író egy lealjasult, elállatiasodott embert (társadalmat) mutat be, amelyiknek a szíve már teljesen kihűlt és csak harácsol. Madách nem a jövőt képzelte így, tehát a mi jelenünket, hanem már ezt tapasztalta maga körül.
Az eszkimók egyébként nem harácsoltak és még csak nem is szaporodtak túl, hanem állandó lélekszámmal éltek, hogy ne zsigereljék ki a rendelkezésükre álló területeket. De aztán jött az európai (amerikai) ember és jól megcivilizálta őket, úgyhogy Madách félelmei nagyjából valóra váltak.
A szólás az alábbi sorokból formálódott. A 14. színben egy eszkimó így magyarázza, hogy mért kell néha megölnie egy másik eszkimót:
"Szomszédaimat, igaz,
Agyonverném már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak, s oly kevés
A fóka-faj, ha isten vagy tegyed
Könyörgök, hogy kevesebb ember legyen."
A szólás olyan értelemben használatos, hogy kevés a jól képzett ember, száz betöltetlen állásra. Nagy a kereslet, de nem elég a kínálat.