I. István (= Szent István, születési nevén Vajk (= törökül Bajk, Bajik: "igaz ember") az első magyar király, a magyar állam megalapítója, a magyar történelem legkiemelkedőbb alakja (különösen ami a gyilkosságokat illeti). A katolikus egyház a pogánymészárlásai miatt szentté avatta, ezért Magyarország fővédőszentje is.
Születéséről és gyerekkoráról keveset tudunk, három lánytestvére mellett ő örökölte meg a fejedelemség jogát, ám sokan azt feltételezik, hogy az apja (Géza fejedelem) korai halála után tizenéves fiatalként a jól szervezett német keresztényi politika befolyása alá került. A nyugati keresztény átnevelés hatása alatt lett arra alkalmas, hogy a pápa nyugodt szívvel megkoronázza; ami amúgy nem történhetett a Duna jegén, mert azokban az években nem fagyott be a Duna. (A mai nézetek szerint a koronát nem is a fejére kapta, hanem küldték neki, miután a koronán a fejedelmeket ábrázoló kis ikonokat semmit érő szentek képeire cserélték. A korona nem keresztényi és nem is nyugati stílusú, a régi ősvallás naphitét tükrözi, színtiszta gyalázat volt keresztény részről így használni)
István azzal bizonyította keresztényi hűségét, hogy azt az embert, akit a magyarok nagy többsége, a régi rend hívei vezetőjüknek ismertek el, Koppányt megölette és négy felé vágatta. Koppány testének darabjait Esztergom, Veszprém, Győr és Erdély 1-1 főkapujára tűzette ki elrettentésül. Így mindenki előtt világossá vált, hogy kegyetlen emberirtás következik és a szeme előtt belezik ki élve a gyerekét annak, aki nem tagadja meg a régi természeti ősvallását és hazudja aznaptól fogva azt, hogy jó keresztény lett.
Ezután István 1002-ben az uralkodást Erdély elpusztításával kezdte. Nagybátyja, Gyula vezér seregét győzte le, feleségét és gyerekeit megkínoztatta és életfogytig bebörtönözte, Erdélyt bekebelezte és keresztény hitre kényszerítette. Az Erdély területén található ősvallás szent helyeit felégettette, lezúzatta és a lakosság jelentős részét meggyilkoltatta (azokat, akik nem tagadták meg a régi vallásukat és próbáltak ellenállni az erőszaknak)
Taksony fejedelmet és családját is meggyalázta azzal, hogy feleségével együtt az Abádi-révnél elevenen eltemettette, amiért nem vallották kereszténynek magukat.
Ezután István serege végigzúzta a Balkánt, ahol a szlávok és bolgárok vezére, Keán is áldozatul esett a mészárlásnak. A keresztényi térítés nevében gyakorlatilag tarra fosztogatták az egész Balkánt.
Közben neki is voltak veszteségei, így három húgát kényszerítette politikai házasságokba, ahol német mintára alapított palotaispáni címmel ruházta fel a vejeit kényszerkeresztényítés után természetesen. A házasságok révén 1010-re kiterjedt az uradalom Mátra vidékére is, ahol megalapította az egri püspökséget.
Gyakorlatilag aki életben maradt a meghódított területeken, azért maradhatott életben, hogy ezután püspökök és papok háját, kincstárát és hatalmát növessze haláláig.
Legszebben úgy szokás ezt megfogalmazni, hogy a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes keresztény állammá szervezte át. (Az átszervezés milliók megkínzatását és százezrek legyilkolását jelenti)
Szent István országépítő munkájáról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik úgy tartják, hogy a keresztény politika uralta Európába leszakadva túl kevesen voltunk ahhoz, hogy megtartsuk a korábbi nemzeti (hun-szkíta-magyar vonalban gyökerező) öntudatunkat és szükséges volt a keresztényeknek való behódolás. Azonban szép számban vannak olyanok is, akik úgy látják, hogy István megkoronázása óta a nemzet csak veszített erejéből, öntudatából és területéből is nagyon sokat. Választhatnánk már lassan egy másik "védőszentet". Például egy táltos vagy egy ősmnágus személyében.
