jelentése:
- jóakaratú, de kétbalkezes ember
- szerencsétlen, tehetségtelen ember
A középkori testi-lelki megalázások színes kavalkádjából nem hiányozhatott a rossz zenészek nevetségessé és nyomorulttá tétele sem. A hamisan játszó utcazenészeket és gyengén játszó muzsikusokat az igazságszolgáltatás pellengérre állította a főtéren, hogy a nép kedvére gúnyolhassa őket. Bűnük jelzéseként azonban nem csak táblát kaptak a nyakukba, hanem a kezükre záródó furulyaszerű eszközt is, ami szorította az ujjakat, ezért a "szerencsétlen flótás" igyekezett mozgatni az ujjait, hogy ellensúlyozza az eszköz szorítását. Ezt a középkorban mókásnak találták.
Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámájában is megjelenik a flóta (a fuvola) Ferdinánd a szerelmes őrnagy és Miller, a zenetanár beszélgetésében, ahol arról van szó, hogy Ferdinánd mindenki kárára tanulta a fuvolázást. "Ó, ez a szerencsétlen
fuvolalecke, bár sohase jutott volna eszembe!” - sóhajt fel Ferdinánd.
Pellengérre állít valakit szólás