1218
- benne van a NAT2020A 6.-os szobros tankönyvben -
"Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."
ie. 480-ban a görög–perzsa háborúk részeként egy kis görög sereg igyekezete feltartani az óriási túlerővel érkező perzsa sereget.
A Thermopülai-szoros azért volt ideális stratégiai pont, mert a két oldalán messze nyúltak az áthatolhatatlan hegyek és a szoros is nehezen megközelíthető és mindössze 14 méter széles volt. A közelben fekvő Athént kiürítették és Leonidasz király vezetésével egy kisebb sereg próbálta feltartani és sebezni hosszú lándzsákkal a hatalmas perzsa sereget, amelyiket a legyőzhetetlennek hitt "isteni" Xerxész vezetett.
A görög sereg 300 spártai, 400 thébai és a theszpiaiakból állt, közel 1400-an voltak, és gyakorlatilag a biztos halálba indultak aznap. Bár fogyatkoztak, de sokáig tartották magukat, azonban egy hegyi pásztor mutatott egy kis hegyi ösvényt, amin jó pár perzsa katona a görögök mögé kerülhetett és ezzel eldőlt a csata kimenetele, beszorították őket. Ekkor Leónidasz király visszavonulót fújt, és a thébaiak letették a fegyvert, de a spártaiak és a theszpiaiak utolsó vérükig küzdöttek, míg végül egytől egyig elestek.
Az epigramma (= sírfelirat) az ő bátorságuknak és hazaszeretetüknek állít emléket.
-------
A legenda szerint két spártai élte túl a csatát. Az egyikük fél szemmel tért haza és a következő csatában is aktívan harcolt, ezért nagyon tisztelték. A másik túlélőt Leonidász küldte el még a csata közben további segítségért, de későn, a csata után ért csak vissza, ezért felakasztotta a magát.
