872
Egy napon elefántháton érkezett egy ember a vakok falujába. Az emberek még sosem találkoztak elefánttal, ezért megkérték a falu hat bölcsét, hogy meséljék el, hogy milyen az elefánt. A bölcsek végigtapogatták az állatot, de mindannyian csak egy-egy részletét ismerték meg, ami épp elébük került, és nem értették egészében az állatot.
„Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” – mondta egyikük az állat lábánál.
"Inkább olyan, mint egy kötél.” – mondta az, aki a farkát fogta.
„Szerintem olyan, mint egy vastag faág.” – szólt a harmadik, aki az agyarát tapintotta.
„Nem, az elefánt egy hatalmas legyezőre hasonlít.” – mondta a negyedik, aki az állat fülét fogta meg.
„Ugyan már! Az elefánt olyan, mint egy hatalmas fal.” – szólalt meg az ötödik, miközben az elefánt oldalát tapogatta.
„Szerintem mindannyian tévedtek, mert az elefánt cső alakú.” – jelentette ki a hatodik, aki épp az ormányát fogta.
Ezen aztán annyira összevesztek, hogy agyonütötték egymást.
A mese tanulsága az, hogy ha elfogadjuk, hogy nem csak a mi igazságunk létezik, akkor tovább élhetünk és gazdagodhatunk mások látásmódjával is.
