A vesszőparipa egy bot, amellyel a gyerekek lovaglást játszanak. A német Steckenpferde tükörfordításaként ez honosodott meg, pedig nálunk nem a vessző volt jellemző, hanem egy lófej bottal. A legmenőbbeknek szépen faragott lófej. Ehhez már csak ügyesen kellett ügetni és még a szobában is lehetett lovagolni.
Átvitt értelemben ez a föl-le rugózó lovagló mozgás az, amiért az önmagát ismétlő embernek azt mondjuk:
"ez a dolog a vesszőparipája"
"már megint ezen lovagol"
"folyton ezen rugózik"
Azt fejezi ki, hogy igazából hasztalan mondogatja, nem halad előre, csak folyton ugyanazt hajtja. Lovagolhatna a hintalovon is.
MEGOSZTOM:
