Mirolszol.ComMirolszol.comMirolszol.Com

Fény ki
BelépésBelépés
MenüMenü
Miről szól a(z)
?

Miről szól Vörösmarty - A merengőhöz című verse?

102
0 0

vörös ördög

Vörösmarty Mihály:

A merengőhöz

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Becsuk

Vörösmarty szerelmes verse az ábrándozás hiábavalóságáról szól.

Sokan a legszebb magyar szerelmes versnek tartják.
De a vers máris nem annyira csilingelő, ha tudjuk, hogy Laura hosszas tétovázás után, családja unszolására mondott igent a költőnek, s így a vers a bánatosan tűnődő menyasszonyhoz szól, aki a kétes távolban valójában az egérutat keresi.
Költőnk papírra vetette megértő, ömlengő sorait és sietett is Laurához, hogy feloldozza őrt a kényszerháza...., ja nem, azért sietett, hogy megmutassa, milyen remek verset írt, és nincs annyira nagyon megsértve amiatt, hogy a lány nem tépi magát örömében, hogy a fiatal lovagja helyett egy apjakorú kiélt költő ágyába bújhat. Költőnk tehát szaladva ígéri meg kedvesének, hogy boldoggá teszi bármibe is kerü...., ja nem, nyomja neki a szokásos Vörösmarty dumát, hogy a boldogságról való ábrándozás úgyis csak hiábavalóság. Sőt zárásként még azt is odatolja költőnk, hogy mivel túl szépek a nő szemei és meghódították őt, eztán már nincs joga azokat másfele vetni. = Ne szomoríts el, tudd, hol a helyed!
----------
A boldog frigy egyébként 12 évig tartott, ami még börtönévből is sok. De legalább Laura 27 évvel túlélte férjét, Deák is összegyűjtött neki és gyermekeinek egy szép vagyont, szóval boldogan élt amíg meg nem halt.

a verset itt olvashatod:




Miről szól


---