Mirolszol.Com

Miről szól a(z)
?

vörös ördög kérdése

Miről szól Ady - Az ős Kaján című verse?

9 0
0

vörös ördög

Ady Endre: Az ős Kaján

Bibor-palástban jött Keletről
A rímek ősi hajnalán.
Jött boros kedvvel, paripásan,
Zeneszerszámmal, dalosan
És mellém ült le ős Kaján.

Duhaj legény, fülembe nótáz,
Iszunk, iszunk s én hallgatom.
Piros hajnalok hosszú sorban
Suhannak el és részegen
Kopognak be az ablakon.

Szent Kelet vesztett boldogsága,
Ez a gyalázatos jelen
És a kicifrált köd-jövendő
Táncol egy boros asztalon
S ős Kaján birkózik velem.

Én rossz zsakettben bóbiskálok,
Az ős Kaján vállán bibor.
Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen
S az asztalon ömlik a bor.

Ó-Babilon ideje óta
Az ős Kaján harcol velem.
Ott járhatott egy céda ősöm
S nekem azóta cimborám,
Apám, császárom, istenem.

Korhely Apolló, gúnyos arcú,
Palástja csusszan, lova vár,
De áll a bál és zúg a torna.
Bujdosik, egyre bujdosik
Véres asztalon a pohár.

„Nagyságos úr, kegyes pajtásom,
Bocsáss már, nehéz a fejem.
Sok volt, sok volt immár a jóból,
Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
Apám, sok volt a szerelem.”

Nyögve kinálom törött lantom,
Törött szivem, de ő kacag.
Robogva jár, kel, fut az Élet
Énekes, véres és boros,
Szent korcsma-ablakunk alatt.

„Uram, kelj mással viadalra,
Nekem az öröm nem öröm,
Fejfájás a mámor s a hírnév.
Cudar álmokban elkopott
A büszke oroszlán-köröm.”

„Uram, az én rögöm magyar rög,
Meddő, kisajtolt. Mit akar
A te nagy mámor-biztatásod?
Mit ér bor- és vér-áldomás?
Mit ér az ember, ha magyar?”

„Uram, én szegény, kósza szolga,
Elhasznált, nagy bolond vagyok.
Miért igyak most már rogyásig?
Pénzem nincs, hitem elinalt,
Erőm elfogyott, meghalok.”

„Uram, van egy anyám: szent asszony.
Van egy Lédám: áldott legyen.
Van egy pár álom-villanásom,
Egy-két hivem. S lelkem alatt
Egy nagy mocsár: a förtelem.”

„Volna talán egy-két nótám is,
Egy-két buja, új, nagy dalom,
De, íme, el akarok esni
Asztal alatt, mámor alatt
Ezen az ős viadalon.”

„Uram, bocsásd el bús szolgádat,
Nincs semmi már, csak: a Bizony,
Az ős Bizony, a biztos romlás.
Ne igézz, ne bánts, ne itass.
Uram, én többet nem iszom.”

„Van csömöröm, nagy irtózásom
S egy beteg, fonnyadt derekam.
Utolszor meghajlok előtted,
Földhöz vágom a poharam.
Uram, én megadom magam.”

S már látom, mint kap paripára,
Vállamra üt, nagyot nevet
S viszik tovább a táltosával
Pogány dalok, víg hajnalok,
Boszorkányos, forró szelek.

Száll Keletről tovább Nyugatra,
Új, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,
Hült testtel, dermedt-vidoran
Elnyúlok az asztal alatt.

Becsuk

A verset Ady Párizsban, másnaposan írta. Három napig volt másnapos. A teherbe ejtett Léda apát akart a gyerekének, ettől persze a felelősséget nem ismerő Ady vonakodott. Közben Pesten felerősödtek az Adyt bíráló hangok, költészete, hírneve leáldozóban volt. Nem keresett semmit, Léda férjének pénzéből élt, ráadásul majd minden éjszakáját lebujokban töltötte olcsó nőkkel, a többit meg hotel szobákban írással. Az üres életét nagy igyekezettel foltozgató költő életébe ekkor megjelent régi jókedélyű és optimista "barátja" (Révész Béla), aki emlékeztette Adyt arra, hogy lehetne akár normális és méltó életet is élni, és ettől Ady annyira kiborult, hogy megírta Az ős Kajánt.
a vers, ha kell:
A költemény Ady vergődése, részeg életértelmézése, a szokásos motívumokkal: halál, szerelem, vér, Isten, lekicsinylett magyarság. Lét-harc versnek mondják, bár e kifejezések jelentését költőnk nemigen érezte át. Létösszegzésének eredménye a legkerekebb szám.
A kaján szó kárörvendőt, gúnyolódót jelent. A Kaján is ő maga, Ady nagyon büszkén nézett le mindenkit. A meg nem értett költőóriás immár ott is tükröt látott, ahol nem volt, így most versenyt ivott önagával. Az ős Kaján Ady 'rosszabbik' énje, tehát igazabbik önmaga, az érzéketlen mindenen átgázoló és életét elmulatozó felettes énje. Abból is látszik, hogy ez a belső uralkodó énje Adynak, hogy "császáromnak", "uramnak," "Istenemnek" szólítja. Ez a felettes én (az ős-Kaján) Ady fülébe nótázik, birkózik vele, kigúnyolja, legyőzi és ahogyan jött, dallal továbbáll. Mindez a skizofrén találkozás ünnepélyes hangon tárul az olvasó elé, sok "á" hanggal, borral és bíborral. Ady önmagával igen bizalmas hangon szól, az érvelése szinte már gyónás. A vers során a költő és beszéde is egyre széthullóbbá válik, azután megtalálja a számára legjobb helyet: elnyúlik az asztal alatt.

A költemény három részre tagolódik:
1. a szituáció bemutatása - megjelenik ős-Kaján, akivel meg kell küzdenie
2. a lírai én vallomása - sírás, nyafogás, kínlódás
3. küzdelem lezárása - a legyőzöttség képe

A nyugtalan atmoszférát a költő azzal is erősíti, hogy nem süllyed a tartalom vagy a rímek szintjéig. Az ötsoros strófák használata balladaszerű külalakot kölcsönöz a versnek, sorai célját azonban balladai homály fedi. Na jó nem, ennek is a magamutogatás a célja, és a meghökkentés.
Ady a versben sokszor használja az "ős" szót, talán mert szeretne valamiféle múltbéli kötődést, vagy bármilyen kötődést, de most sem ér rá a teherbe ejtett Lédára, mert más nőkkel múlatja sz időt és verset kell írnia az ivászatról és a másnaposságról.
A kocsma berendezése a halál kellékeiből áll: feszület, gyertyák és komorság, Ez valójában a költő önmagában érzett otthona, a berendezett üresség. A birkózás nem valódi küzdelem, Ady csak felnagyítja a lecsúszott alkoholista egyszerű kérdését: igyak-e még? ... hiszen már ezt is unom.
És sajnos hősünk alulmarad a "küzdelemben" és tovább fog inni, hiszen mindent megtett azért, hogy ne tudjon egy valódi tükörbe belenézni (a hazájában lesajnált költő lett, felcsinált egy férjes asszonyt , nincs keresete és a nő férjének pénzét költi szajhákra), ez nem egy nagy királyság így marad az ivás. Ady mindvégig az alulmaradásért küzdött. Sírni mindig a legkönnyebb. Ady sosem akart mást, mint a körülmények áldozatának lenni.
Nem egy követendő példa.


MEGOSZTOM:




Miről szól