Mirolszol.Com

Miről szól a(z)
?

vörös ördög kérdése

Miről szól Ady Endre - A magyar Ugaron című verse?

29 0
1

vörös ördög

Ady Endre: A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

Becsuk

vers itt:

A költő szemében az Ugar elátkozott föld, ami nem ad semmit, csak gazt terem, és rajta minden és mindenki pusztulásra van ítélve.
Valójában a vers egy kritikus, indulatos nemzetbírálat.

Az ugar jelentése felszántott, bevetetlen terület, amit pihentetnek, Ady azonban, mint a kihasználatlan lehetőségek szimbólumát mutatja be. A költő szerint a magyar föld elvadult táj, mert nem foglalkoznak vele.
Kérdéses, hogy a költő (avagy a lírai én) emelkedik-e felül a romláson vagy a gaz húzza le a költőt, a költő "kétkedő magyar lelkét".

A vers lendületesen indul, gázolva az "elvadult tájon", fölényeskedőn, az ugart lenézve beszél ("ez itt a magyar Ugar"),. Azután felfedező hangra vált ("lehajolok a szent humuszig"). Itt a lehajoló mozdulatban egyszerre jelenik meg egy pillanatra az alázat és a csüggedés. Ezután vált a pesszimista magyar kétségbeesés hangjára ("hát nincsen itt virág?")
Itt az "ős buja föld", vagyis a kínálkozó lehetőségek területe, ami kihasználatlan kopárságként komorodik.
"Régmúlt virágok illata bódít" - visszavágyik a költő abba az időbe, amikor még virágzott a nemzet (és még hunoknak hívták a magyarokat)
A vers vége egy elfáradó, kiégő, önfeladó bukás: "Csönd van, ..... a muhar befed". A lírai én elhullik, elvész ebben a züllött gizgazban.
Mondhatjuk azt is, hogy a költő belesimul a közönségességbe, hiszen ugyanazt nyújtja, mint előtte is oly sokan a magyar irodalomban: lelkesítés vagy tettek helyett sajnálkozik és magával húzza az olvasót.
A szél csak "kacag" a nagyra vágyó álmok láttán, és tovább suhan.

Ady rengeteg fokozást és felsorolást használ a versben, mintha csak egy színes, tarkabarka rétet írna le. Ezt azonban nem stilisztikai hibának nevezzük, mivel nagy költőről van szó, hanem költői eszköznek.

Ég tudja miért, de ez a mű nagyon felkavarta a kortárs irodalmárokat. Szidták Adyt, amiért a magyarságot lehúzza de többen látni vélték az ugaros képben a nagy lehetőségek szinonimáját, amit az ifjú titán, Ady fedezett fel. Még Móricz is azt mondta "a költészet számára Ady fedezte fel a magyar ugart".
Azért halkan megsúgom, hogy az ugart nem a kávéházi seggvakarász költők fedezték fel, hanem a parasztok, különben rég kihaltunk volna. Ábrándozásból ugyanis csak úgy lesz kenyér az asztalon, ha irodalomtanár leszel. (Ezt persze ne említsd meg az elemzésben.)


MEGOSZTOM:




Miről szól