Ady Endre:
Az eltévedt lovas
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kisértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Vajon mi különbözteti meg Ady eme remekművét a szavak véletlenszerű egymásutánjától?
Az, hogy ez tananyag. Egy olyan költemény, amelyből egyetlen képre emlékszik az ember, arra is csak azért, mert ez a címe.
A vers lehetséges témái:
- a nemzet útkeresése
- az egyén küzdelme a tudattalannal
- az ember szembekerülése a háborúval
Ezeket mind bele lehet magyarázni. De ez nem azért van, mert a költőóriás úgy berúgott, hogy azt se tudta merre van az előre, hanem azért, mert irodalmi szellemóriásként azt szerette volna, ha az olvasó is a költészet részének érzi magát és a saját értelmezése szerint ízlelgeti ezt az összefüggéstelen maszlagot.
Mivel egészséges ember csak akkor foglalkozik ezzel a verssel, ha rákényszerítik, gondolom az irodalom tanárod meggyőzőereje miatt vetted elő.
Ha tehát a tanárod szerint ez egy magyarságvers, akkor az eltévedt lovas a történelmi útvesztőben eltévedt magyarságot jelképezi, aki minduntalan a kindulási pontra ér vissza vergődni.
Ha a tanárod épp az életközepi válságát nyögi, akkor egy útkereső embert lát bele a lovasba, aki a saját démonaival küzd és erősen keresi az élet értelmét.
Ha azonban a tanárod politikus beállítottságú, akkor egy háborús költeményt lát bele a versbe, amiben az eltévedt lovas, az eltévelyedő és ezért világháborúba sodródó emberiség jelképe, és mindenképpen tévúton jár.
Szerencsére Adynál a lovas képe is csak két dologra utalhat. A lovas vagy a halál vagy a jövő emberének jelképe. Itt a versben kisérteties és nem látható, csak halható, mert az egész versen és a versbéli tájon is köd ül. A vers további különlegessége, hogy a lovas céltalanul kóvályog benne múltban, jelenben és jövőben is, akárcsak a költő a saját életében és személyiségében.
Ady ezt a versét is keretezte, hogy úgy tűnjön, mintha mondani akarna valamit. Persze ez a keretezés úgy is értelmezhető mintha a vers végtelenszer újrakezdhető lenne. Milyen leleményes, akárhányszor megpróbálhatsz belemagyarázni valamit. A végtelenségig élvezheted.
Hajrá.