Mirolszol.Com

Miről szól a(z)
?

vörös ördög kérdése

Miről szól Ady Endre - Ember az embertelenségben?

21 0
0

vörös ördög

Ady Endre:
Ember az embertelenségben

Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl, erőm,
Indulj föl megintlen a Földről!
Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?
Mindegy, indulj csak vakmerőn,
Mint régen-régen cselekedted.

Ékes magyarnak soha szebbet
Száz menny és pokol sem adhatott:
Ember az embertelenségben,
Magyar az űzött magyarságban,
Újból-élő és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,
Tetőn, ahogy mindég akartam,
Révedtem által a szörnyüket:
Milyen baj esett a magyarban
S az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak,
Olyan igazán szenvedőnek,
Ki beteg szívvel tengve-lengve,
Nagy kincseket, akiket lopnak,
Bekvártélyoz béna szivébe
S vél őrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek,
Óh, minden Jövő, be féltelek,
(Bár föltámadt holthoz nem illik)
S hogy szánom menekülő fajtám.

Aztán rossz szivemből szakajtván
Eszembe jut és eszembe jut:
Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért:
Ember az embertelenségben.

Becsuk

A vers a háború borzalmairól és a magyarság kínjairól szól. Az első világháború kitörését még örömmel fogadták az emberek, mert gyors lezajlásában és nemzet szabadságában reménykedtek. Hamarosan kiderült azonban, hogy a háború elhúzódik és nagyon megszenvedjük. Ady Endre kezdettől háborúellenes volt, és ezért sokan elfordultak tőle.

Magára úgy gondolt, hogy ember maradt az embertelen körülmények között.

1916 augusztusának végén 370 ezer román katona tört be Erdélybe és a magyarok fejvesztve és mindenüket hátrahagyva menekülnek az otthonaikból, a földjükről. Ady mindezt végignézte a Csucsai kastélyukból, amit fiatal kis feleségével együtt kapott,
Aggódott Erdélyért és a magyarságért. A vers ebből a lelkiállapotból született.



A keretes vers, első strófájában a "Téboly", később a "puskatus", "néma dzsinn" (a gonosz szellem) és a "rémség" a háború metaforái. A költő a saját fájdalmaként beszél a nemzet fájdalmáról, aggódik, azután kétségbeesett, de többé-kevésbé még hisz a nemzet feltámadásában.
A cím és a fő mondanivaló az, hogy az embertelenségben is embernek kell maradni. A háború öldöklő erkölcstelenségében is meg kell őriznünk az erkölcsi értékeinket.
Lelki bénultsága a halállal egyenértékű, magát "makacs halottnak" nevezi. "Most mégis, indulj föl, erőm" - magát a tartásra kényszeríti,. Azután a 4. strófában a személyes erdélyi élményét fogalmazza meg, ahogy nézte, amint a székelyek a Sebes-Körös völgyében menekülnek.

Őrizni kell a szebb tegnapot... "a nagy kincseket, akiket lopnak." Ady szerint a tegnap kincseinek megőrzése a reménység a jövőnek.
De valójában a vers nem tud pozitív hangokkal zárni. A keserű és lemondó első strófa keretezi a verset és visszatér a költő tanítása, hogy embernek kell maradni a lehetetlen tébolyban.

Valójában ennél sokkal többre lett volna szükség. Adytól és mindenkitől, akin múlt.


MEGOSZTOM:




Miről szól