630
Ady Endre:
Nézz, Drágám, kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.
Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.
Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.
Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gúnyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.
Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.
Ady, a negyven éves korára kiégett emberi roncs még beletörölte a lábát Lédába (Elbocsátó szép üzenet), és máris maga mellé vette a fiatal pénzes Csinszkát, hogy pár év alatt kiszívja a belőle az életet. A költőóriás nagyon hamar éreztette a lánnyal, hogy egy kiélt vénember mellett nem illik életerősnek, üdének és fiatalnak lenni, csakis mélabúsnak, önértékelési gondokkal gyötörtnek. Ady mester pikkpakk röpke három év alatt magához hasonlatos elborult tekintetű zombit faragott a lányból, még megírta ezt a szép önvallomást, aztán elterült.
Csinszka szerelemtől égve lépett a kapcsolatba, de hamarosan játszhatta a szorgos kis ápolónőt és viselhette az idegbeteg frusztrált Ady drog- és alkoholelvonási tüneteit. Költészetében Adynak ez a csendes panaszkodás és folyamatos bocsánatkérés időszaka.
Ady most nem a fölényeskedő nagypofájú szerepéből rikácsol, hanem szánni való, elgyötört, fáradt és elesett áldozat. A világ meglopta, kifosztotta őt, és Csinszka a menedéket jelenti számára.
A költő a sírás-rívást a népdalos ritmikával teszi érzékletesebbé. (De jellemezhetjük tingli-tangli gyerekversnek is)
A "lázáros" egy bibliai utalás a nincstelen Lázárra.
A költő kincsei az egyénisége, a költészete, a hangja....mint mindenkinek.
A nincsek: a fiatalság és a lelkesedés...mint mindenkinek.
Mivel Adyról van szó és tudjuk, hogy nem ép elméjű, nem felháborító, hogy állítólag abba hal bele, amint egész életében küzdött a magyarságért. Főleg a lehúzó verseivel. És a nagy szerelmei is tönkretették, mint a mazochista Léda meg a fizetős nők, akiket Léda férjének a pénzéből vásárolt. Szóval a vérbaj is a szajhák hibája.
Állítólag érzett valamit Csinszka iránt, de még a legnagyobb alázattal se tudok belelátni szerelmet:
"S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve."
Ady a versben olyan értékeket mond magáénak, amit csak mások verseiből ismert: magyarsághoz való hűség, emberség és jóság.
Azután szinte megismétli a kezdő strófát, mert piszok jól sikerült és bízik a visszafiatalodásban, de mint tudjuk a szifilisz nem ebbe az irányba vitte.
