11618
Ady Endre:
Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Ady szeretett feltűnést kelteni, szembe ment a korszellemmel és az irodalmi divattal, és egy nála idősebb nővel, a férjezett Brüll Adéllal volt viszonya hosszú ideig, amit nem is igazán titkolt. Ez a pótanyu segítette befolyásos körökbe bejutni és Párizsba kijutni, valamint ez az asszony volt a polgárpukkasztó és erkölcstelen Léda-versek ihletője.
Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
A szerelem irodalmi madárjelképeit, a galambot és hattyút Ady héjára és keselyűre cserélte, annak megfelelően, ahogyan ő élte meg az érzéseit.
A vers az Őszben kezdődik, tehát valaminek az elmúlását sejthetjük, ugyanakkor a természet karneváli díszletei közt járunk.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
"Új rablói vannak a Nyárnak" - a mi időnk leáldozóban van már.... míg mi kiégünk és elunjuk a szenvedélyt, fiatalok jönnek, akik új lendülettel vetik bele magukat
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
"a Nyárból űzve szállunk" - ez egy belső űzetés ... a lelkesedés hiánya érezhető, ez már nem igazi szerelem, inkább kényszeredett együttlét, párzás
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
"ez az utolsó nászunk nékünk, egymás húsába beletépünk" - Ady se veled se nélküled szenvedélyére utal, amiben úgy rángatják őt az érzések, mint egy bábut.
Paradox módon a ragadozómadarak egymást tekintik prédának és ez a vesztüket okozza.
A Léda-korszak az, amiben egyértelművé válik az olvasó számára, hogy Ady bárgyú ábrázata mögött egy szadista vadállat lakik. Ady a szerelmében (inkább szenvedélyében) a végletek embere volt. Feltüzelte a nőt, azután eldobta, újra meghódította, kifacsarta, majd visszasírta magát a kapcsolatba. Nem akart harmóniát és boldogságot, csak zaklatott szenvedélyt, ami vezeti a sorait. Érzelmileg komolyan sérült emberként nem volt képes a romantikus együttlétre, inkább az állati ösztönök vezették. Léda jobbára az elszenvedő fél volt ebben szexuális harci játszmában, de mindenképpen függőként volt benne.
A versekben Léda nem csak az erotikus álmok királynője, hanem a gonosz démon is, aki elcsábítja és elbuktatja a férfit. Ez Ady részéről kivetítés, hiszen mindvégig ő volt a kapcsolatban az irányító.
A szerelem Ady számára egoista harc volt, amiben el kell pusztítani a nőt. Csak a (szexuális) szenvedély mozgatta.
Valahogy úgy gondolt Ady a kapcsolatukra, hogyha a nász (=szexuális együttlét) során az egyikük életben marad, az már nem is szex.
"ez az utolsó nászunk nékünk, egymás húsába beletépünk" - ma is szakítok veled, hogy aztán majd újra kezdhessük, addig is jöhet a szado-mazo szex.
A versben a héják halálos sebet ejtenek egymáson és meghalnak. A halál élménye (vagy jobb esetben a halálközeli élmény) része Ady szadizmusának. Mivel érzelmileg képtelen a nővel egyesülni, a halálban keresi a teljességérzést. Ez nagy óvatosságot igényel, nehogy belehaljon a nő a nagy szerelembe. Megborulok, hogy mekkora művész volt.
