2550
Ady Endre:
Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
A lemondó hangvételű dal egy éjszakai szekérút pillanatait hozza, amikor a költő a körötte létező világ egységének a hiányán sajnálkozik. A szekér valóban egy csöndes, elhagyatott tájon át vezetett a fogyó Hold fényénél Érmindszentre, az otthonába, (vissza a kezdőpontra).
Az egésznek a darabokra hullása a 20. század legfőbb életérzése volt. Ady nagyon posztmodern felismerése csupán annyit jelent, hogy a világ széthullott.
a vers:
A 20. században már nem voltak meg a biztonságot adó örök érvényű értékek, már elavultnak számított hinni a hagyományban vagy a tisztességben. (A folyamat azóta is tart, csak sokkal súlyosabb.) Ady éppen a többedik életközepi válságát nyűtte, életcél-talanul bolyongott a saját fejében lévő éjszakában is, (csak ott a szekér nem haladt semerre, még visszafele sem).
Ady jelentőségét azzal szokás magyarázni., hogy elsőként mondta ki, hogy a világ el lett cseszve, az emberiség a vesztébe rohan és nincs visszaút. Nos ezt előtte is minden költő megírta és minden ember legkésőbb a kamaszkorában gondolta is, csak Ady pont jókor volt jó helyen, hogy ne fogják be a száját. Egyszerűen már nem volt miért. A világháború idején nem volt érve senkinek arra, hogy a világ rendben van így és az ember tökéletes benne.
Ady mindig izgalmas misztikus setét képekben beszél, nem mondja ki az érzéseit, hanem az olvasóban lobbantja fel az érzéseket a képek megjelenítésével. Ez nagyon izgalmas dolog, viszont a másik oldalról nézve azért nem mondja ki az érzéseit, mert nincsenek neki, ezért képessége sincs rá, hogy ne képekben, hanem érzésekkel beszéljen. Szerencsére az efféle extrák (mint érzések) nem elvárás egy politikai újságírótól.
Ha egyetlen szóval kellene kifejeznie e remekmű lényegét, akkor a mai szépirodalmi igényeknek megfelelően, posztmodern stílusban minden bizonnyal azt írná: "nyaff!"
