156
A jégmadár magányosan élt és a tengert járta. Kerülte az embereket is, ezért a tengerparti szirteken fészkelt. A parti sziklán költötte ki a fiókáit. Egyszer azonban, amikor élelem után járt, a heves széltől hullámzó tenger kicsapott egészen a fészekig, elöntötte azt, és elpusztította a fiókákat. A jégmadár nagyon elkeseredett, amikor hazaért és így szólt: "Én szerencsétlen! a földet kerülve ide menekültem, de ez a szikla még sokkal hűtlenebb volt hozzám."
Ugyanígy vannak emberek, akik miközben az ellenségtől őrizkednek, észre sem veszik, hogy az ellenségnél veszélyesebb barátok közé kerültek.
Ez a történet a kétszínűségről szól.
