Az istenek szerettek versengeni, most is ezt tették. Mindegyikük alkotott valamit. Zeusz (= a főisten) megalkotta a bikát, Prométheusz (= az emberalkotó isten) megalkotta az embert, Athéné (=Pallasz Athéné, a bölcsesség istennője)pedig egy házat.
Mómosz ment hozzájuk, a gáncsoskodás istene, az Éjszaka gyermeke, aki mindent megbírál. Őt kérték fel, hogy véleményezze az alkotásaikat. Mómosz irigyen nézte a remekműveket, és máris mondta, hogy mindegyik alkotás hibás:
Zeusz nem jó helyre tette a bika szemét, a szarvára kellett volna tenni a szemeket, hogy lássa a bika, hogy hová döf.
Prométheusz abban hibázott, hogy az ember szívét nem kívülre tette, mert ha kívülre tette volna, a gonoszok nem maradhatnának rejtve, látható volna, hogy kiben mi lakozik.
Athénének pedig kerekeket kellett volna tennie a ház aljára, hogyha valaki rossz szomszédhoz kerül, akkor könnyen elköltözhessen onnan a házával együtt.
Zeusz jól felmérgesedett a gúnyos bírálaton és ledobta Mómoszt az Olümposzról.
Aiszóposz meséje azt tanítja, hogy nincs a világon olyan tökéletesség, amelybe ne lehetne belekötni.