
Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?
![]()
Áprily Lajos költeménye a tavaszi életöröm verse. Műfaja dal, amit a mű erőteljes zeneisége is mutat.
A vers különlegessége, hogy a ritmusa egyszerre tánc és madárdal, egészében kifejezi a tavaszt, nemcsak minden sorával, de a ritmusával is.
A vers a tavasz mámorát, a természet újjászületését ünnepli. A tavaszi energiát, az életörömöt jeleníti meg, a szépséget, a frissességet, az életet énekli meg.
Az "evoé" görög szó, ujjongás – nagyjából úgy fordítható, hogy "hurrá!"
Az első szakasz a természet ébredését átélő embert jeleníti meg, aki egyben a fiatalság és tettrekészség megjelenítője – egy diák. A második versszaktól a természet változásai kerülnek a középpontba. Az újjáéledő természet megtelik élettel.
A hétköznap különlegessé válik attól, hogy a tavasz megszínesíti a képeit és megzengeti a mindennapok hangjait. A költő ezt nemcsak a tájleírással, de a ritmussal is megerősíti, szinte elindítja az ember lábát a táncra, a szívét a tavaszra. A mozgalmasságot fokozza az igék és az igenevek, valamint a múlt és jelen idejű igealakok váltakozása is.
A befejező szakasz a lent és fent ellentétével keretezi ezt a szép tájképet.
itt a vers:
A ritmus a vers zeneiségét jelenti, tehát a szótagok szabályos váltakozását. Ez a költemény időmértékes verselésű, a rövid szótagok nagy száma miatt pergő érzésű a vers és a rövid szótagok vidámmá, könnyűvé is teszik a költeményt.
Rímképlete:
a
a
b
c
c
b
(az "aa" rímek páros rímek, a "bccb" rímek ölelkező rímek)
Kit szólít meg a vers?
A vers az olvasót szólítja meg, és a végén tőle kérdezi, hogy "ugye zeng a szíved?"
Milyen táj jelenik meg a versben?
A versben tavaszi virágos rét, patak és hegy jelenik meg. Üde tavaszi táj.
Milyen érzés uralkodik a költeményben?
Tánc és vigalom, a tavasz és az élet ünneplése.
A zeng szónak milyen jelentései vannak a műben?
Zeng a madárdal, a patak és a hegy orma. Az olvasó szíve is zeng. Együtt zeng minden a tavasz zenéjével, az újjászületés dallamával.
Milyen képek fejezik ki a természet megújulását?
A régen kiszáradt patak vize most árad.
A barka kitakarta selymét, tehát a bimbóról a lepellevelet lehúzta, hogy árassza a virágport a szép tavaszban. A som újra virágzik.
Természetesen a vers végi kérdésre óriási "igen" a válasz. Igen, zeng a szívem együtt muzsikál a tavasszal és mindennel, ami a tavasszal együtt zeng!