IRODALOM témák:


Dráma Elbeszélő költemény Eposz Komédia Kötelező Legenda Mese Mitológia Monda Novella és Elbeszélés Regény Tanmese Vers

 


IRODALOM SZÓLÁS és KÖZMONDÁS PSZICHO ZENE FILM ÉLETMÓD MAGYARSÁG és TÖRTÉNELEM

 

Népszerű szerzőink:


cinegefantomHunorJób GedeonLáron Ádámmikkamakkavörös ördögnagyöregNapHoldNév nélkülpszichopatiszegény legényHoffer Botondszemfüles
IRODALOM / Vers

Miről szól Arany Janos - Epilogus című verse?
0 1 Tetszik ez a mű?  

Megtekintés 2377

vörös ördög


Arany János:
Epilógus

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

Becsuk

epilógus = utószó, zárszó

Arany a búcsúkoncertek mestere volt. Az ember nem tudhatja előre, hogy melyik búcsúlevele igazolódik be, az a biztos, ha néhány hetente ír egyet, hogy mindig naprakész legyen.
Végre egy eredeti öregkori vers, amiben a költő megszólítja önmagát és alliterációkkal és metaforákkal jellemezve életét, megállapítja, hogy ő igazán mindent megtett, de az élet csupa csalódás. Vagy a terv volt túl nagy ezért meghaladta őt. Mert volt terv, kellett, hogy legyen, biztosan volt, mindig van... őőő.
De a sors, az átkozott sors közbeszólt. Az életmű nem lehetett teljes, micsoda kín. Arany se pénzre, se rangra nem vágyott, erre mit ad Isten? Hírnevet és ismertséget meg jó fizetést. Szegény Arany pedig csak arra vágyott, hogy meg nem értett költő legyen. Most őszintén... akkora kérés ez? Annyi de annyi kortársának megadatott, hogy nem figyel rájuk senki. Csak szegény Arany nem lehetett mellőzött firkász...

Ebben az életösszegző versben az országút az életút metaforája, az itt megjelenő figurákkal Arany a társadalmi rendet bírálja, és elidegenedik tőle.
Fölénnyel tekint a mocskosul gazdagokra, hiszen így megöregedve már mi mást is tehetne.
De ha nem erre vágyik, akkor mire?
Az elérhetetlen álmok sora, mint negédes tejszíhabfelhők lebegnek el a szemünk előtt. Mennyi gyötrő vágy...
Alig küzdötte le a nemzeti költőnek tartottság fájdalmát egy kis politikai helyezkedéssel, máris ott volt a pozícióval járó lelketlen unalom, ami elnyom minden ihletettséget. Alig kényelmesedett bele az irodalmi kiválóságok közé emelkedés felelősségének rabságába, az élet máris megadta neki a szabad és nyugodt, dologtalan, beteges öregkort. Pont akkor, amikor már elfelejtett repülni. Hát hogy írjon így a költő? Nem adatik ihlető kín és gyötrelem?
Például a magyar szabadságharc leverése vagy a lánya halála, vagy valami ütős tragédia, ami megérinti...?
Kilátástalan a helyzet.
Az utolsó strófa már ebbe a reménytelenségbe fullad. Bárcsak kertész lett volna. Szinte üvölt a verseiből, hogy mennyire vonzódott a kerthez. Nem akadt egy rendezetlen kert meg egy gereblye...így sajnos az egyik legismertebb magyar költőnek kellett lennie. A sors kegyetlen fintora.


Hasznos volt az írás?   0
2

MEGOSZTOM: FB Twitter

Miről szól


Szerzőink Legnépszerűbbek Legolvasottabbak
X