Arany János: Fiamnak
Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!...
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Majd ha játszótársaid közül
Munka hí el - úgy lehet, korán -
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret... de mostohán:
Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
„Bujdosunk e földi téreken.”
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. -
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!
- 1850 -
Arany Jánosnál jobban egyetlen költőnk se ismerte a régi hitvilágot, amit csodálatosan meg is írt több népi ihletésű balladájában.
Ez a vers nem a keresztény hitre buzdít, hanem éppen azt magyarázza, hogy ebben a világban, ebben az idegen nyugati elnyomásban csak úgy lehet ép ésszel megmaradni, ha elég buta vagy, Fiam. Ne gondolkozz, csak tűrj, mint ahogyan a keresztény hitű emberek a Biblia tanítása szerint.
Tedd össze a két kezed: fond egymásba az ujjaidat, ennél szebben ki sem lehet fejezni a tehetetlenséget és tétlenséget: egyik kéz a másikat lefogja, hiszen csak semmi tenni akarás... csak tűrni kell, csak tűrni szabad.
A vers arról szól, hogy Arany kilátástalannak látja a nemzet helyzetét még a fia életében is, ezért arra biztatja, hogy maradjon tudatlan gyerek, aki nem érti, mi van körötte.
Ebben az időben Habsburg elnyomás volt Magyarországon.
A vers a nemzetről szól, a nemzet vérbe fojtott gyermeki reményeihez. A szabadságharc leverése után alig pár hónappal írta a költő. (Senki se írna ilyet a saját hat éves gyerekének, hogy:)
"Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín." - ez arra vonatkozik, hogy kínnal telik minden nap, amíg nem beszélhet szabadon magyar ember a saját hazájában!
Benn a remény gyertyája ég, de kinn a kilátástalan sötétség van.
"Miért vagy ébren?" - miért akarsz tudni a világról?
Aludj inkább, ne gondolkodjál!
Tűrjél és remélj, mint a vallásos emberek, akik a koporsóig tűrnek.
Bár vallásos lennék én is, hogy az vigaszt nyújtson a vallás.
Amikor majd Te is az idegen Habsburgokat szolgálod, és közben néma könnyekkel sírsz, segíteni fog a vakbuzgó hit:
"Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken." - malaszt = kegyelem = isteni megbocsátás, amit ezesetben nagyon vakon kell hinni, hiszen semmilyen megbocsátás nem tapasztalható ott, ahol elnyomott rabszolgaként él minden magyar
Amikor becsületes életet választasz, mint apád, akkor a nyomorúságot is választod és nem segít más, csak az önvakítás és a vallás:
"a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem."
Ha ráébredsz, hogy a hazád idegeneké, akkor megint csak a Bibliához fordulhatsz, ami megtanítja, hogy bujdosni miként lesz erénnyé.
"Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:"
És egy olyan Istenben bízz, aki fényt és dicsőséget, hoz nem pedig rabságot és pusztulást.
"Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen"
