3004
Arany János:
Szőke Panni
Szőke Panni henyélve ül,
Mégis cifra, majd elrepül;
Apja földje és tinója
Mind fölment már viganóra.
De az apja mégse' bánja,
Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.
Sem szántani, sem aratni,
Csak a vékát kell tartani:
Az uraság színig adja,
A kasznár meg el se csapja.
Szőke Panni felmegy Pestre,
Még ott is az emeletre,
És az apja - dehogy bánja!
Nevelőben a leánya.
Nevelőben jó dolog van:
Sok kisasszony lakik ottan,
Szép úrfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.
Mi lelt téged szőke Panni?
Fiatal vagy még meghalni;
Képeden volt egy pár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?
Mi lelt téged Panna lyányom?
Elfonnyadtál, szép virágom,
Jer, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle.
Panni nem szól, görnyedve űl,
Olyan rongyos, majd elrepűl;
Vidd ki apja, vidd mezőre,
Szép, virágos temetőbe.
A főszereplő, Szőke Panni jómódú apa mellett él, semmi dolga, csak élvezi az életet. (Anyjáról nem esik szó, de nincs mellette, talán meghalt.)
A kisasszonynak így semmi kultúrája, csak a sok pénze, mindig a vágyainak élt. Így kerül fel Pestre leányneveldébe, amit az apja intéz, hogy a lány ne legyen láb alatt. Csakhogy a szép szőke Panni "szép huszárokkal" mulatja az időt, azután kezd rosszul kinézni.
"Képeden volt egy pár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?"... kérdi a költő.
A rózsa a jólét, és a fiatalság szimbóluma, meg persze a pirospozsgás arcot jelentették, hogy Panni egészséges és jól érzi magát. De ez már elmúlt, a rózsák eltűntek.
A "Mi lelt téged Panna lyányom?
Elfonnyadtál, szép virágom..."
Ez már egy nevelőnő szájából hangzik el.
Panni csak görnyedve ül, nincs jól, mert tudja, hogy baj van... a "rongyos" jelző is arról árulkodik, hogy ő már nem ér annyit, mint kisasszonykorában. Panni túl közeli kapcsolatba került a "szép huszárokkal", akik oly mély nyomot hagytak benne, hogy teherbe esett – végül vagy bánatában halt meg, vagy – a kor szokása szerint – öngyilkos lett.
Apja már nem a mezőre, hanem a szép virágos temetőbe viszi ki.
