348
Amikor a jövőnkről, jövőbeli önmagunkról, párkapcsolatunkról vagy a házunkról, a kocsinkról gondolkodunk, akkor képekben gondolkodunk. Ha van kép a fejedben a jövődről, akkor képes vagy (rá), ha nincs benned belső kép, akkor képtelen (leszel rá).
Gyerekként megtanulunk belső képet alkotni. Képesek leszünk a szavakból képet alkotni. Mindenkihez az a kép áll legközelebb, amit ő önmagában alkot. Az olvasás egy folyamatos képalkotás. Ott a filmet mi magunk készítjük.
A nagy mesélők szuggesztíven át tudnak adni egy történetet, amit mi képekben látunk magunkban. Képeket a tájról, a hősökről, a vívásról, a kaladról, amit a történet elmond.
Egy mások által készített film nem a mi képeinket mutatja, ezért kiesik. Egy filmélmény érzéseket jelent, de a filmek képeit nehéz felidézni.
Ha a gyerekek filmeken, mozgóképeken nőnek fel, akkor nem tanulnak meg belső képet alkotni, mert a képet készen kapják.
Közben a gyerekek egyfolytában utasításokat teljesítenek, az óvodában, iskolában... sokszor otthon is. A legtöbb most felnövő gyerek, ha nem kap éppen utasítást, akkor nem tudja, hogy mit tegyen. Aki nem tanul meg belső képet alkotni, elveszti a kreativitását. Aki elveszti a kreativitását, az csak utasításokat tud végrehajtani és nem tud kiteljesedni, nem tudja önmagát megvalósítani, még érzékelni is nehezen. Aki állandóan azt várja, hogy valaki megmondja neki, hogy most mit kellene csinálni, az egy nyomorult rabszolga lesz.
Érdemes önmagunkat fejlesztenünk olvasással és fenntartanunk, megerősítenünk a belső képalkotásunk készségét.
Meséljünk a gyerekeknek. Játsszunk a gyerekeinkkel olyan játékokat, ahol a képzeletük szárnyalhat.
- a cikket Bedő Imre ihlette -
