IRODALOM témák:


Dráma Elbeszélő költemény Eposz Komédia Kötelező Legenda Mese Mitológia Monda Novella és Elbeszélés Regény Tanmese Vers

 


IRODALOM SZÓLÁS és KÖZMONDÁS PSZICHO ZENE FILM ÉLETMÓD MAGYARSÁG és TÖRTÉNELEM

 

Népszerű szerzőink:


cinegefantomHunorJób GedeonLáron Ádámmikkamakkavörös ördögnagyöregNapHoldNév nélkülpszichopatiszegény legényHoffer Botondszemfüles
IRODALOM / 5. osztály   6. osztály   Ballada   Kötelező   Vers

Miről szól a Kőmíves Kelemen balladája?

Megtekintés 6702
3
18

mikkamakka


Kőmíves Kelemen

Tizenkét kőmíves összetanakodék,
Magos Déva várát hogy felépítenék,
Hogy felépítenék félvéka ezüstér,
Félvéka ezüstér, félvéka aranyér.
Déva városához meg is megjelentek,
Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek,
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig, leomlott reggelre.

Megint tanakodott tizenkét kőmíves,
Falat megállítani, hogy lesz lehetséges,
Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek,
Egymás között szoros egyességet köttek:
Kinek felesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe.
Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát,
Avval állítsuk meg magos Déva várát.

"Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,
Én uramhoz menni lenne akaratom!
- Kőmíves Kelemen felesége mondja -
Fogd bé a lovakot, fogd bé a hintóba,
Fogd bé a lovakot, állj is gyorsan elé,
Hadd menjünk, hadd menjünk Déva vára felé.
Mikor fele útját elutazták volna,
Erős idő vala, záporesső hulla:
"Asszonyom, csillagom, forduljunk mi vissza.
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba,
Az éjjel álmomba olyan álmot láttam,
Kőmíves Kelemen udvarába jártam,
Hát az ő udvara gyásszal van béhúzva,
Annak közepibe mély kút vala rakva,
Az ő kicsi fia oda beléhulla.
Az éjjeli álom nem telik ma jóra,
Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza!"
"Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,
A lovak se tiéd, a hintó se tiéd,
Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb!"

Mennek, mendegélnek Déva vára felé,
Kőmíves Kelemen őket észrevevé,
Megijede szörnyen, imádkozik vala:
Én uram istenem, vidd el valahova!

Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,
Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Csapjon le az útra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek lovaim vissza!

Mennek, mendegélnek Déva vára felé,
Sem lovat, sem hintót semmi baj nem lelé!

"Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves!
Neked is jó napot Kelemen kőmíves!
Köszöne az asszony, az ura válaszolt:
"Édes feleségem, neked is jó napot!
Hát ide mért jöttél a veszedelmedre,
Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe.
Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette:
Kinek felesége hamarabb jő ide,
Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe,
annak gyönge hamvát keverjük a mészbe,
Avval állítsuk meg magos Déva várát,
Csak így nyerhessük el annak drága árát.

Kelemenné asszony, hogy átalértette,
Bánatos szívének így lett felelete:
"Várjatok, várjatok tizenkét gyilkosok,
Amig búcsut veszek; csak addig várjatok,
Hogy búcsut vehessek asszonybarátimtól,
Asszonybarátimtól s szép kicsi fiamtól:
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Én árva fejemnek egyet sem kondítnak!"

Kelemenné asszony avval haza mene,
Egyszer-mindenkorra, hogy végbúcsút venne,
Hogy végbúcsút venne asszonybarátitól,
Asszonybarátitól s szép kicsi fiától.
Avval visszamene Kőmíves Kelemenné,
Sírva haladt magos Déva vára felé,
Megfogták szép gyöngén, bétevék a tűzbe,
Az ő gyönge hamvát keverék a mészbe,
Avval állíták meg magos Déva várát,
Csak így nyerheték meg annak drága árát...

Kőmíves Kelemen, mikor haza mene,
Az ő kicsi fia jöve véle szembe.
"Isten hozott haza, kedves édes apám!
Hol maradt, hol maradt az én édes anyám?"
Az ő édes apja neki így felele:
"Hadd el fiam, hadd el, haza jő estére."

"Istenem, istenem, este is eljöve,
Mégis édes anyám még haza nem jöve.
Apám, édes apám! mondja meg igazán,
Hogy hol van, hogy hol van az édes anyám?"
"Hadd el fiam, hadd el, haza jő reggelre,"
Az ő édes apja neki így felele.

"Istenem, istenem, reggel is eljöve,
Mégis édes anyám még haza nem jöve,
Apám, édes apám! mondja meg igazán,
Hogy hol van, hogy hol van az én édes anyám!"
"Menj el fiam, menj el magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva.

"Elindula sírva az ő kicsi fia,
Elindula sírva magos Déva várra,
Háromszor kiáltá magos Déva várán:
"Anyám, édes anyám! szólj bár egyet hozzám!"
"Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít,
Erős kövek közé vagyok bérakva itt."
Szíve meghasada s a föld is alatta,
S az ő kicsi fia oda beléhulla...

Becsuk

Az erdélyi népballada arról szól, hogy egy csapat kőműves a magas Déva várát építi, de a falak minduntalan leomlanak. Az áldozathozatalban bíznak, ezért megbeszélik, hogy azt a feleséget áldozzák föl, aki legközelebb eljön a férjéhez. Kelemen mester felesége jön, őt áldozzák fel. Az asszony még hazamegy elbúcsúzni asszonytársaitól és a fiától, azután visszamegy Déva várához, hogy feláldozzák. Testét elégetik és a mész közé keverik, abból készítenek habarcsot. Így már megáll a vár.
A fiú hazavárja az anyját, mert az apja hitegeti, hogy majd jön. Végül kimondja, hogy az anya már nem jön többé, mert "kőfalba van rakva"
Az áldozat azzal is fokozódik, hogy Kőmíves Kelemen fia is az anyja után hal bánatában. Megnyílik alatta a föld és eltűnik az élők sorából.

-------------

Az építés sikeréért hozott emberáldozat azon a hiedelmen alapszik, hogy az építkezés megzavarja a hely szellemét, akit emberáldozattal lehet kiengesztelni. A szellem nem engedi meg az építést addig, míg emberáldozatot nem mutatnak be neki.
A történet több nyelven létezik, a legelterjedtebb egy görög építőmester, Manolisz feleségének története, akit egy hídépítés során áldoztak fel.

a balladát itt olvashatod el:

0
8

zombizol


- Édesapám, édesapám! Merre van édesanyám?
- Menj haza fiam, anyád már Vár.

MEGOSZTOM: FB Twitter

Miről szól


X