1053
"világ lustái"
Az adoma, ami nemzetenként az egyik helyi uralkodóra formálódott, igazából már a 3. században is megtalálható volt Philogelosz gyűjteményében.
Nálunk úgy hangzik, hogy Mátyás király egyszer tréfás kedvében volt és összekerestette az ország három legnagyobb lustáját. Egy házat is adott nekik, ahol kedvükre kilustálkodhatták magukat. Egyszer tűz ütött ki a házban, de a három lusta csak nézte. Terjedtek a lángok és egyre veszélyesebb lett a helyzet, erre az egyik lusta megszólalt:
- Mennünk kellene.
- Majd a király megment minket, szüksége van ránk. -szólt a másik
- Nem restellitek azt a sok beszédet? - mondta a harmadik, aztán mind a hárman benn égtek.
A történet fonala nemzetenként másképp kanyarodott. Volt, ahol a lusta kérte, hogy végezzék ki, mert az élet akkora nagy teher. Volt, ahol a lusta éhen halt az éléskamra mellett, mert lusta volt az élelemért nyúlni. És volt, ahol a lustasági versenynek győztese volt és ünnepelték, jutalmat kapott, sőt akár koronát is, hiszen a mondanivalója a történetnek az volt, hogy a királyok és császárok a világ leglustább emberei.
Nálunk a történetet Ráday Gedeon verselte meg, az ő nyomán lett a három lusta Mátyás lustája.
