
jelentése:
- amiről álmodunk, igazzá lesz
- hinnünk kell abban, hogy az álmaink valóra válnak
Petőfi alig 20 évesen jegyezte le e sorokat. Versének a Jövendölés címet adta.
A fiatal Petőfi betegágyánál az édesanya szinte összeroppan és könyörög, hogy ne vigye el fiát a halál, de a költő érzi, hogy még nagyon sok verselnivalója van::
'Halál, ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'
"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él."
A Petőfi összes költeményei című gyűjteményben ez a vers a huszonkettedik, még nyolcszázharmincegy van hátra a kötetben. Azért maradt ránk ilyen sok verse, mert Petőfi a hivatásának tekintette a költészetet és minden nap írt reggel 8-tól délután 4-ig.
Petőfi szállóigéi