8455
Arany János:
TENGERI-HÁNTÁS
Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körül űli a tanyáknak
Szép legénye, szép leánya.
„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
- Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.
- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
Sanyarú volt beleszokni:
Napon égni, pirosodni,
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! -
Derekának hajladozni.
Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Mint a búza, piros, teljes,
Kerek arca, maga mellyes,
- Teli a hold, most buvik fel -
Az egész lyány ugyan helyes.
Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús... mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
- Aha! rókát hajt a Bodré -
Dalos Esztert úgy kiséri.
Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok’
- Töri a vadkan az „irtást” -
Ne tegyétek, ti leányok!
Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?...
- Soha, mennyi csillag hull ma! -
Ti, leányok, ne tegyétek.
Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
- Nagy a harmat, esik egyre -
Csak az isten tudja, mér’ rí.
Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
- De suhogjon az a munka! -
Te, halál, vess puha ágyat.
Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;
- Az a Lombár nagy harangja! -
Ne gyalázza érte senki.
Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Ki-kimén a temetőbe
Rossz időbe’, jó időbe’:
- Kuvikol már, az ebanyja! -
„Itt nyugosznak, fagyos földbe.”
Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
Dalos Eszti hangja közte,
- Ne aludj, hé! vele álmodsz -
Azt danolja: „gyere! jöszte!”
Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?...
- Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. -”
Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben
Repül egy nagy lepedő fenn:
Azon ülve muzsikálnak,
Furulyálnak, eltünőben.
Tuba Ferkó, a juhászlegény, elcsábítja Dalos Esztit és teherbe ejti, aztán lelép. A lány szomorúságában öngyilkos lesz. Amikor Ferkó visszatér a faluba, és megtudja Eszti halálát, lelkifurdalása lesz, nem tud aludni. Kiszédeleg a faluba, alvajárva felmászik a templomtoronyba és lezuhan, meghal. Azt, hogy öngyilkos lett-e vagy leszédült, balladai homály fedi, de lényegében sejthető, hogy nem véletlenül mászott fel a toronyba.
a ballada szövege:
A 'tengeri' a kukorica másik neve, sok vidéken ma is így hívják, mert a tengeren túlról, az amerikai kontinensről származik. A tengerihántás azt jelenti, amikor lehúzzák a kukoricacsőről a héjat, a csuhé-leveleket. A munka közben az emberek történetekkel szórakoztatták egymást, itt a tűz körül ülnek és valaki elmeséli Ferkó és Eszti történetét a fiatalok okulására.
Ritkán előfordult, hogy valaki piros szemű kukoricacsövet talált, ezért azt nagy szerencsének vélték. Itt a versben ez biztatásként hangzik el, hogy dolgozzanak a fiatalok, mert "Ki először piros csőt lel, lakodalma lesz az ősszel"
"Tegyetek rá, hadd lobogjon" - tegyenek a tűzre, ki ne aludjon... gyakran hangzik el buzdítás a versben, megszólal egy-egy hallgató. Sokszor egy-egy közbevetést a történet részének is tekinthetünk.
"Hűvös éj lesz, fogas a szél" - a fogas szél metsző hideget jelent, olyan hideg lesz, mintha harapná az embert
A telihold sejtelmességet jelent, és egyben arra utal, hogy a lány nőiessége ébredezik.
A mű telis-tele van utalásokkal:
"Rókát hajt a Bodré" - a kutya Ferkó el akarja kapni a lányt
A "Töri a vadkan az irtást" egyértelműen a beteljesült szexuális együttlétre utal.
"Tövis, talló piros vérit fakasztja" - a szüzesség elvesztésére utalhat
Hova jár mint kósza lélek" - arra utal, hogy Eszti többször is összejár a fiúval
"Soha mennyi csillag hull ma" - Eszti sorsa megpecsételődött. (A csillaghullásban halált vagy a szerelem halálát sejtették régen.) De utalhat arra is, hogy akkoriban elhulltak azok, akik nem tudták tartani magukat az erkölcshöz, nem volt ritka az öngyilkosság a törvénytelen terhesség esetén..
"Tuba Ferkó a legelőt megúnta, tovahajtott" - vagyis elment, elunta és elhagyta Esztit
"Nagy harmat esik egyre" - Eszti sír
"Kuvikol már az ebanyja" - a kuvik, a bagoly halálmadárnak számított a nép körében. Ez rossz jel, halál közeleg.
"Itt nyugosznak fagyos földbe" - ebből tudjuk biztosan, hogy Eszti terhes volt, mert többen nyugosznak.
"Ne aludj hé! Vele álmodsz" - Ferkó mondja magának, kezd bekattanni a lány halála miatt
"Tizenkettőt ver Adonyban" - éjfélt ütött az óra. Ferkónak ütött az utolsó órája
A két fiatal tragikus története példázat, amely az erkölcsi szabályokra hívja fel a figyelmet: nem szabad házasságon kívül szeretőt tartani.
