
Olyankor hangzik el, amikor egy társaságban mindenki egyszerre elhallgat, és különös csend lesz.
A kifejezést a rómaiaktól ismerjük, eredeti szöveggel: "Hermész ment el fölöttünk" vagy "Mercurius ment el fölöttünk". Hermész a mitológiában az istenek követe (és a beszéd feltalálója is), így jelenlétében nem volt szabad emberi szónak elhangoznia.
A keresztény vallás Hermészt az angyal szóval helyettesítette, melynek jelentése: követ.